Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy Mikael, a Copenhagenize.com szerkesztője utánközlési engedélyt adott Dave Horton szociológus eredetileg nála megjelent cikksorozatára. Mostantól két hetente olvashatjátok a "Félelem a kerékpározástól" sorozatot.

Dave Horton szociológus és a biciklik szerelmese. Tagja a Cycling and Society Research Groupnak (Kerékpározás és Társadalom Kutatócsoport), amely a kerékpározás tanulmányozásában tapasztalható kulturális fordulat előfutára, és évente rendez szimpóziumot az Egyesült Királyságban. Dave a Lancasteri Egyetem környezeti kérdésekre szakosodott központjában dolgozik egy a sétálást és a kerékpározást tanulmányozó projekten. Igyekszik írásaival támogatni a biciklizés ügyét, hiszen a kerékpározás alapvetően egy jó dolog.

Félelem a kerékpározástól - 1. rész, bevezetés

A legtöbben végre rájöttek, hogy a kerékpározás „jó dolog”, de sokan még mindig nem bicikliznek. Vajon mi akadályozza őket abban, hogy biciklire üljenek? A kifogások általában fizikai tényezőket sorolnak fel, például az éghajlatot, a hegyeket és az infrastruktúrát. A kerékpározás érzelmi akadályairól általában nem beszélnek, pedig ezek is legalább ugyanennyire fontosak. Az érzelmi tényezők között az első helyen szerepel a félelem a kerékpározástól. Valószínűleg már találkoztunk ezzel, legalábbis Angliában, ha olyan barátainkkal beszélünk, akik nem bicikliznek, hamar rájövünk, hogy tulajdonképpen kissé félnek a kerékpározás lehetőségétől.

Magától értetődően ez a félelem a szorongáshoz köthető, hogy a gyorsan haladó autók mellett védtelen közelségben tartózkodunk, félünk a karamboltól, a sérüléstől, és a haláltól. Azonban a félelem a kerékpározástól ennél összetettebb. A kerékpárosok a közterületeken sokkal nyitottabb, kevésbé irányított módon haladnak át, mint az autósok. Ez a kerékpározás egyik legnagyobb örömforrása, de a sebezhetőség érzését is felerősíti. Néhányan kétségtelenül attól félnek, hogy hülyén fognak kinézni a biciklin, félnek attól, hogy a nyilvánosság előtt testmozgást végezzenek, illetve tartanak attól, hogy idegenek zaklatják vagy bántalmazzák őket. A városok tele vannak félelemmel, amelynek részben oka, és következménye az, hogy az emberek autóval járnak.

A félelmek a kerékpározástól szociálisan, földrajzilag illetve történelmileg változnak, azaz attól függenek, ki vagy (férfi, nő, gyermek, fiatal, idős, fekete, fehér, kövér, fitt), hol vagy éppen (Koppenhágában, Brüsszelben, Bombayben, kisvárosban, vidéken, úton, bicikliúton), illetve mikor vagy ott (nappal, éjjel, csúcsforgalomban, hétvégén, télen, nyáron, a múlt században, most, vagy a jövőben…). Idővel ezek a félelmek kulturálisan beágyazódhatnak, és így nehezen változtathatók meg. Azonban mégis érdemes azon dolgozni, hogy megváltoztassuk őket.

Később el fogom magyarázni, hogyan épül fel a kerékpározástól való félelem, de szeretném azt is leszögezni, hogy ez a félelem valós. A motorizált fémtárgyak valóban megnyomoríthatnak és megölhetnek bennünket, és a városban mindenhol körülvesznek minket. Ahogy az autósok egyre nagyobb biztonságban érzik magukat, a kívülállók által tapasztalt élmények az autóvezetéssel kapcsolatban egyre rosszabbak. A kerékpárosok sokkal fenyegetettebbnek érzik magukat, úgy érzik, kevésbé vannak biztonságban. Az Egyesült Királyságban a huszadik század második felében az emberek az ésszerű megoldást választották: leszálltak a bicikliről. A kerékpározás és a nagyvárosok hanyatlásnak indultak. Most végre megpróbáljuk mindkettőt visszanyerni.


A kerékpározástól való félelem érthető. Mindazonáltal az is érthető, hogy a kerékpáros aktivisták megpróbálnak meggyőzni másokat a félelmek alaptalanságáról. Nagyon helyesen elmondják, hogy a kerékpározás valószínűleg nem halálos, a kerékpározás objektíve biztonságosabb, mint a lovaglás vagy a rafting, a golf, a kertészkedés, vagy bármilyen más tevékenység. Emellett az egészségünkre nézve sokkal veszélyesebb, ha nem kerékpározunk, mintha kerékpároznánk.

Szóval merre is tartunk? Néhányan félnek a kerékpározástól. Persze jobb volna, ha nem félnének, mivel minél több ember biciklizik, az annál jobb dolog. Azonban ahelyett, hogy lekicsinyelnénk az emberek félelmeit a kerékpározással kapcsolatban, és megpróbálnánk meggyőzni azokat, akik félnek, hogy tévedésben vannak, véleményem szerint jobb volna, ha közelebbről is megvizsgálnánk, hogyan jönnek létre ezek a félelmek. Amennyiben megértjük azt a mechanizmust, hogy a kerékpározás hogyan válik veszélyessé és félelmetessé, talán képesek leszünk ezeket a mechanizmusokat közvetlenül megcáfolni, és nem azokra az érzelmekre hatni, amelyeket ezek a mechanizmusok előidéztek. Ezért írtam ezt a cikket, amelyet most a Copenhagenize.com (és a cyclechic.hu - a büszke szerk.) sorozatként közöl.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fordította: Liptay ciklon Orsolya

Dave Horton cikksorozata:

- Félelem a kerékpározástól 1. - Bevezető

- Félelem a kerékpározástól 2. – A kerékpározástól való félelem felépítése

- Félelem a kerékpározástól 3. – A sisakviselést népszerűsítő kampányok

- Félelem a kerékpározástól 4. - Új biciklis terek

- Félelem a kerékpározástól 5. - A kerékpározás elidegenítése

 

A bejegyzés trackback címe:

http://cyclechic.blog.hu/api/trackback/id/tr251640833

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Félelem a kerékpározástól cikksorozat 1. rész 2010.01.07. 10:38:22

A cyclechic.hu-n indult egy cikksorozat "Félelem a kerékpározástól" címmel, ami eredetileg a Copenhagenize.com-on jelent meg Dave Horton szociológustól. A cyclechic magyarra fordítgatja, mi pedig nyomon követjük és linkelgetjük szorgalmasan, ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zsutti 2010.01.04. 12:43:41

nagyon jó, alig várom a folytatást!

Krajcs · http://uralicowboy.blog.hu 2010.01.04. 13:08:06

Nyaranta Balatonon nem félek bringázni. Van hely ott mindenkinek. Ezzel szemben, lehet kissé beszarnék, miközben a csuklós 7-es előz két centire.
Ugyan vettem bringát a városba is, de rájöttem, hogy nem nekem való. Ennek pedig legfőbb oka a szintkülönbség. Ha végre lehetne szállítani bicajt a BKV egyes járatain, más lenne a helyzet. Volt is ezzel kapcsolatban ígérgetés, de nem tudom, hogy bármi megvalósult-e belőle...

Lenina Huxley 2010.01.04. 13:12:55

Nem tudom, hogy élném túl, ha félnék a bringázástól. Az autózástól félek, havonta egyszer ha volán mögé ülök. A sofőrök hülyék és szemetek, ha bringán vagyok, úgy érzem, tudom irányítani a dolgokat. Sokkal kevésbé félelmetes, mint a motor, az autó. Akik a félelem miatt nem kezdik el, azoknak az én esetemet tudnám elmesélni: nálam jobban senki nem fosott attól, hogy az egész városon keresztültekerve jusson el a munkahelyére. Három nap alatt minden téren belerázódtam, fokozatosan jött a rutin, a bátorság, ma már azt kívánom, bár sosem kellene máshogy járnom. És még az állóképességet is javítja, de ez már csak hab a tortán.

pucros 2010.01.04. 13:24:27

A decathlonban láttam először nadrágszárcsíptetőt, szerintem jó lenne ha lehetne kapni mindenhol.

Filléres vacak, de alap. Az is egy üzenet, ha a hipermarketben/barkácsáruházban ott van az orrod előtt. Ha úgy vesszük, ez is egy Kütyü Ami Nagy Dolgokra Tesz Képessé.

KurtiGabor 2010.01.04. 15:51:28

Remélem óránként közlitek az új részeket.

KurtiGabor 2010.01.04. 15:53:50

Jaj, már jár az agyam. Nem lehet hogy a Critical Mass, mint közös, védett, de mégis az úton tekerés segít legyőzni ezeket a félelmeket, és tudat alatt is gátakat rombol a soha útra nem merészkedő, vagy ritkán, kis távon próbálkozók között?

halar 2010.01.04. 16:17:27

@KurtiGabor: szerintem a lezárt úton tekerés kevésbé, mint a szeptemberi kresz betartós forgalomban tekerés. tavasszal inkább az lehet a fless, hogy a város teljesen más szemszögből látod, hihetetlenül kinyílnak és másképp, jobban néznek ki a terek a sok biciklitől. aztán az eufória is ugye:) aztán ettől nyilván megjön a kedv, hiszen azóta van ennyi bringás, mióta a cm.

@Fenimore: ezt is beteszem az agyamba az eddigi kedvenc kommentek közé, mint tegnapról a magassarkús vallomást

Lenina Huxley 2010.01.04. 17:01:08

@aronman: örvendek, megígérem, hogy a jövőben is odateszem magam :)

Spikk 2010.01.04. 22:24:52

@pucros: Én vettem egy 2 darabos rugós láthatósági csíkot, teljesen jó a csipesz helyett és még a biztonságot is növeli.
(Nem szeretnék linkelni, bárhol lehet kapni, arra gondolok, ami egy csík, de megfelelő mozdulattal össze lehet ugrasztani gurigába (vagy ha a csuklódhoz csapod, rátekeredik).

pobeda 2010.01.05. 18:04:07

Jó kis sorozat lesz.Várom a folytatást.

viteez 2010.01.08. 20:01:40

én csak attól félek, hogy olajos lesz a nadrágom szára :S

0motig0 2010.04.10. 19:08:36

kisk orom ota bicajozok.. mikor kicsi voltam a eséstől sem féltem sem atol hogy egy kocsi majd elgázol(pedig a 4es melet lakok) most már csak atol fosok hogy ha taknyálok menyire fog fájni.. atol nem hogy egy kocsi elkap mert az azé szerintem neki is fájna nem csak nekem... szerintetek nek milehet az oka?

Pong 2010.04.11. 13:30:04

Bicajzás megy, versenybicaj van, de az utak minősége miatt legszivesebben hegyibicajjal járnék.

A normális vezető általában nem mer megelőzni az úton ugyanabban a sávban, a taxis annál inkább.