Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy Mikael, a Copenhagenize.com szerkesztője utánközlési engedélyt adott Dave Horton szociológus eredetileg nála megjelent cikksorozatára a kerékpározást övező félelemről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt hihetnénk, hogy a kerékpározástól való félelem olyan ördögi kör, amelyből szinte lehetetlen kitörni, hacsak a kerékpározás gyakorlatát nem sikerül átültetnünk egy másik helyre, és „új”, „biztonságos” körülmények között gyakorolnunk. Ez a rész a közelmúlt olyan kísérleteivel foglalkozik, amelyek ilyen új, biztonságos kerékpározásra alkotott terek kialakítására irányultak.

A huszadik század legnagyobb felében az Egyesült Királyságban a kerékpározás nagyrészt az úttesten történt. Az uralkodó és széles körben elterjedt nézet szerint a (csökkenő számú) kerékpáros együtt közlekedik az (egyre növekvő számú) autóval, teherautóval, busszal és taxival.  A halálos veszélyt magában hordozó motorizált közlekedésben történő kerékpározás magától értetődő volt, és a kerékpáros mindennapi élményeihez tartozott. Azonban az elmúlt évtizedben a kerékpáros stratégiákkal és infrastruktúrával kapcsolatban alapvető változások álltak be.

Kerékpársávokat létesítettek keresztül-kasul Nagy-Britanniában. Sok kerékpársávot az úttesten vezetnek: a fehér vonal és a színes festék célja, hogy határvonalat létesítsen a motorizált forgalom és a kerékpárosoknak fenntartott tér között. 

Bár gyakran kritizálják és kinevetik, a jól létesített kerékpársávok a kerékpárral megtett utat vonzóbbá, azaz gyorsabbá, könnyebbé, biztonságosabbá, egyszóval kellemesebbé teszik.

Az Egyesült Királyságban az elmúlt években nagyszámú, nem úttesten vezetett kerékpárutat is létesítettek, amelyen a kerékpárosok nem a motorizált forgalommal közlekednek együtt, hanem sétáló emberekkel, kutyákkal és lovakkal (részletesen lásd: Cotton 2004). Sok ilyen utat a Sustrans fejlesztett ki és népszerűsít, amely a fenntartható közlekedés ösztönzésére létrehozott non-profit szervezet (lásd: Sustrans 2000; www.sustrans.org.uk). Az ilyen utak középpontjában a kerékpáros figurája áll, és kétségtelenül hozzájárultak a kerékpározás iránt tapasztalható hatalmas érdeklődéshez és a kerékpárosok növekvő számához. (Peace 2004; Sustrans 2006).

Mindazonáltal a kerékpárutak népszerűségének akaratlan hozadéka, hogy a kerékpározásról kialakult általános elképzeléshez hozzájárul, hogy annak „biztonságos” és kellemes helyen kell történnie (a témával kapcsolatos vitákat kerékpáros döntéshozói körökben lásd: Rosen 2003; Jones 2004). A „normál” úttesten nem lehet biciklizni. Az úttest félelmetes.

Érdemes itt említést tennünk a brit kerékpáros szervezetek között régen fennálló vitákról a kerékpárutakkal kapcsolatban. A huszadik század közepe táján a brit utak megpróbálták egyszerre kiszolgálni az autókat és a kerékpárosokat.

A Kerékpárosok Túraklubjának kiadványa, a „Biztonság az utakon: az igazságos és egészséges stratégia” (CTC n.d.b[c.1935]) szerint: 'Gyakran elhangzik, hogy nem fér el mindenki az utakon, és a kerékpárosnak ott nincs helye. Az egyetlen olyan közlekedési eszköz, amely nem képes biztonsággal használni az útjainkat, a nagysebességű motorizált jármű, amely számára külön sztrádákat kell építeni.” Az ezt követő harcokban, hogy kit kell kitiltani az utakról, a kerékpárosok végül „győztek”, megépült az autópálya-hálózat, amelyért olyan sokat kampányoltak.

Mindazonáltal a motorizált forgalom gyors növekedése azt jelentette, hogy nem volt visszatérés a kerékpározás „aranykorába”, és hiába remélték, hogy az autópályák elterjedésével, az autók eltüntetésével az utakról ez lehetségessé válik. Az 1930-as években kifejeződő vélemények a kerékpárosszervezetek részéről ellenezték a kerékpáros száműzését a kerékpárutakra, és a hasonlóság a manapság kifejeződő véleményekkel szembetűnő. Például a „Tegyük biztonságossá az utakat: a kerékpáros véleménye” című pamfletben az alábbiakat olvashatjuk:

"Elkerülhetetlen a következtetés, hogy a legtöbb embert és szervezetet, akik a szeparált kerékpárutakért küzdenek, nem a jóakarat vagy együttérzés motiválja, bár bevallásuk szerint valószínűleg egyetlen gondjuk a kerékpáros jóléte… A kerékpárút-propaganda nagy része azon a vágyon alapul, hogy a kerékpárost eltűntessék az útról. Ezért általában a kerékpárút iránti igényt gyakran kíséri a javaslat, hogy használatuk legyen kötelező. Ez pedig komoly fenyegetést jelent a kerékpározásra.”
Cyclists' Touring Club 1937, 11-12

Természetesen, ma más már a helyzet. Valószínűleg magától értetődik, hogy sokan, akik félnek az úttesten biciklizni, máshol szeretnének kerékpározni. Nem meglepő, hogy a szeparált kerékpárúton történő biciklizés, é
s nem csupán a szabadidős célú kerékpározás „forgalommentes utakon”, hanem a BMX, a hegyikerékpározás, a cyclo-cross, a trial és a pályakerékpározás egyre népszerűbb. Azonban a forgalomtól szeparált utakon történő kerékpározás azt is magával hozza, hogy az elvárások szerint csupán ezek a helyek valók biciklizésre.

Az úttest egyre kevésbé lesz kerékpározásra alkalmas helynek tekinthető: olyan, mintha a  kerékpározás nem oda tartozna. Az érzékenység, amelyet ezzel kapcsolatban a kerékpárosok tanúsítottak 70 évvel ezelőtt, nincs is olyan messze tőlünk. 2006-ban a KRESZ módosításának tervezete kötelezővé tette volna a szeparált kerékpárutak használatát. Ezeket a javasolt módosításokat a kerékpárosok ellenezték, a CTC vezetésével, mindazonáltal beszédesek arra nézve, hogy a „vonzó” alternatívák hogyan érik el azt, hogy a kerékpáros még inkább persona non grata legyen az utakon. A „normális” fogalma átalakul, és kevésbé normális az utakat kerékpározásra alkalmas helynek tekinteni.

Közben az úton tekerés egyre több ember számára félelmetes perspektíva. Az utakra jellemző körülmények bármilyen szükséges, objektív megváltoztatása, és a szeparált kerékpárutak építése fokozza az emberek félelemérzetét az úton történő kerékpározással kapcsolatban. Ráadásul a kerékpárutak népszerűsítése táplálja ezt a félelmet. A Sustrans reklámanyaga például egy olyan jelzőt használ, amely az angol kerékpározás-népszerűsítő kampányok során félelmetes hatalomra tett szert, és ez a „biztonság”. Az egyik toborzó szórólap arra hívja fel az embereket, hogy „segítsenek biztonságos, és vonzó kerékpárutakat építeni a környékükön” (Sustrans n.d., kiemelés tőlem).

Így eléggé vitathatóan a mai fiatalok abban a hitben nőnek fel, hogy ha kerékpároznak is, az az autóktól távol történik. Természetesen helytelen lenne azt gondolni, hogy ezekkel az érzékeny pontokkal kapcsolatban nincs vita. A kerékpáros aktivisták egyre inkább hangsúlyozzák, hogy a mai fiatalokat meg kell tanítani az úttesten kerékpározni,  és az állami támogatásokat a közelmúltban egyre inkább ilyen célokra is megítélték. Azonban a konfliktus, hogy hol van a kerékpár helye tulajdonképpen még mindig olyan vitákat gerjeszt, amelyek ezt a témát a mobilitással és fenntarthatósággal kapcsolatos viták középpontjába helyezik jócskán a huszonegyedik században is. Emellett érdemes megjegyezni, hogy a kerékpárút szeparálása az úttesttől a félelmet a kerékpározásról a kerékpárosra helyezi át. A szeparált kerékpárutakon a kerékpáros többé zsigerből nem fenyegetett vagy veszélyeztetett, hanem ehelyett a lassabban mozgó, komótosabban haladó közlekedők számára válik veszélyforrássá. A félelem forrása a gyakorlatról a gyakorlóra helyeződik át.

Mielőtt folytatnánk a kerékpáros félelmének témáját, szeretném röviden összefoglalni ezt a részt. A közlekedésbiztonsági ipar, a sisakviselést propagáló kampányok és bárki, aki szeparált kerékpárutat reklámoz hozzájárul ahhoz, hogy a kerékpározást, különösképpen az úttesten történő kerékpározást veszélyes gyakorlatnak tüntesse fel.

Más szóval a kerékpározást azok a próbálkozások teszik „veszélyessé”, amelyek célja a kerékpározás „biztonságossá” tétele. Az általam tárgyalt minden esetben (talán akaratlanul is) közrejátszik a kerékpározástól való félelem előidézésében. Ez a félelem a kerékpározástól megakadályozza azt, hogy az emberek kerékpározzanak, és ha az emberek nem kerékpároznak, a kerékpározástól való félelem újratermelődik. A továbbiakban szeretnék közvetlenül is foglalkozni egy olyan témával, amire eddig csupán céloztam, mégpedig azzal a jelenséggel, mikor a kerékpárost tekintik félelmetesnek, és ezáltal a kerékpározástól magától is félnek.

 


Források:
- Cotton, N. (2004) Traffic-Free Cycle Trails (Frome: CycleCity Guides).
- Cyclists' Touring Club (n.d. b [c.1935]) Road Safety: a fair and sound policy (London: Cyclists' Touring Club).
- Cyclists' Touring Club (1937) Making the Roads Safe: The Cyclists Point of View (London: Cyclists' Touring Club).
- Jones, T. (2004) ‘Household Travel Behaviour Adjacent to the National Cycle Network: the Network's Role in Encouraging Utility Cycling', paper presented to Cycling and the Social Sciences Symposium, Centre for Mobilities Research, Lancaster University.
- Peace, R. (2004) 'Damned Lies and Statistics', in Cycle, August/September, 20-2.
- Rosen, P. (2003) How Can Research into Cycling Help Implement the National Cycling Strategy? Review of Cycling Research Findings and Needs, (University of York: Science and Technology Studies Unit).
- Sustrans (2000) Millennium Miles: The Story of the National Cycle Network, (Wilts: Good Books).
- Sustrans (2006) The National Cycle Network: Route User Monitoring Report To End of 2005 (Bristol: Sustrans).
- Sustrans (n.d.) Help us build safe attractive cycle routes in your area (Bristol: Sustrans).

Fordította: Liptay szciklon Orsolya

Dave Horton cikksorozata:

- Félelem a kerékpározástól 1. - Bevezető

- Félelem a kerékpározástól 2. – A kerékpározástól való félelem felépítése

- Félelem a kerékpározástól 3. – A sisakviselést népszerűsítő kampányok

- Félelem a kerékpározástól 4. - Új biciklis terek

- Félelem a kerékpározástól 5. - A kerékpározás elidegenítése

 

A bejegyzés trackback címe:

http://cyclechic.blog.hu/api/trackback/id/tr621726520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gábrys 2010.02.04. 18:40:27

"a kerékpározást azok a próbálkozások teszik „veszélyessé”, amelyek célja a kerékpározás „biztonságossá” tétele."

imádom ennek a cikknek az eredetijét! de ne haragudj, aronman, de ez a fordítás élvezhetetlen! Igen elkötelezett kerékpárosblog-fetisisztának kell lenni annak aki végig akarja olvasni és végig akarka gondolni...

Egyszóval a fordítás olyan mint amikor egy külföldi beszél magyarul: megérthető (kis odafigyeléssel) de nem természetes.

Egyébként nagy a pofám de fordítani én sem szeretek, de akkor jobban magyarítok ;)

további jó munkát

Átokfajzat 2010.02.04. 18:51:45

már megint... miért nem hordanak SISAKOT?

halar 2010.02.04. 19:06:02

@Átokfajzat: már megint... automata válaszoló van benned, vagy olvasol is mielőtt írsz?

norbi2k 2010.02.04. 20:41:43

@Átokfajzat: mert a sisak egy szar, hordjon aki akar... de ne kötelezzenek rá...

kvir 2010.03.27. 12:57:29

(a magyar KRESZ módosítás 2010-től vezeti ezt be - a szerk.) - Nem most vezette be, eddig is kötelező volt. Most egy icipicit lazított rajta.

angantyr 2010.03.30. 16:41:39

Nem rossz a cikksorozat, de ez a rész nem igazán tetszik. Nem tudom megmagyarázni, kicsit olyan, mintha a cikk írója a kerékpárutak ellen foglalna állást. Számomra annak a hangoztatása, hogy a kerékpárút voltaképpen növeli a veszélyérzetet pusztán azáltal, hogy létezik, olyan, mint amikor valaki a trianoni területeket sírja/követeli vissza.
Szóval ha én gyalogosként és kerékpárosként megértem és elfogadom, hogy az autós közlekedés már nem olyan, hogy csak néhány Ford-modell császkál az utakon, akkor ezt bárki el tudja fogadni. Ez van, így alakult ki, nyilván ez volt az olcsóbb megoldás. Talán eljön az az idő, amikor az autósforgalmat levezetik a föld alá, ahová való, akkor a dugó is mérséklődik, mert a lámpás közlekedés visszaszorul, ha nincs szükség rá, és a felszíni utak visszakerülnek a kerékpárosok és a gyalogosok birtokába, de... te jó ég, ez nagyon távoli jövő, ha egyáltalán... Addig is örüljünk, hogy vannak kerékpárutak - már ahol -, és örüljünk, hogy ha eggyel többet építenek, hogy ne kelljen a kerékpárosoknak az autósok között manőverezniük. Ugyanis a félelem - legalábbis az én félelmem - jelenleg még itt konkretizálódik: nem merek a városban biciklizni, mert nincs kerékpárút, akkor is, ha a félelmem alapja alapvetően az, amiről a cikk írója szól. Én leszek a legboldogabb, ha mindenhol kiépítik, és végre nem kell azon szoronganom, hol ér véget, és hol nem dudálnak rám - majd ha elérünk oda, hogy bátran tekerhetek, elkezdhetek gondolkozni azon is, hogy egyáltalán mi a félelem alapja. Addig ez csak szócséplés.

halar 2010.03.30. 16:45:12

@angantyr: akkor ajánlom az 5.részt, annak is azt a részét, hogy mindent az autózáshoz igazítani tévedés volt anno.
addig meg próbáljuk legyőzni félelmedet a sok fotóval azokról, akik már nem félnek:)

angantyr 2010.03.30. 17:10:01

@aronman: Elolvastam azt is, de továbbra is úgy gondolom, hogy attól, mert belátjuk, hogy valami tévedés volt, még nem feltétlenül tudunk rajta változtatni. Majd ha valamennyien azok is belátják, akik tehetnek ellene, és nem csak külföldön, onnantól változhat valami.
De köszi a fotókat :)
Holnap meg igyekszem legyőzni a szorongásomat, és csak azért is bringával megyek a fogorvoshoz. Végül is most azért hozattam rendbe, hogy használjam, ez úgyis ösztönöz valamennyire.

szciklon 2010.03.31. 12:26:01

@angantyr: Saját példámon keresztül: aközött, hogy nem bringáztam, és hogy bringázni kezdtem, egy méter kerékpárutat nem adtak át. Csak és kizárólag a saját félelmemet kellett legyőznöm.
Most már több, mint két éve bringázom, mindenhová, mindennap, télen, nyáron.

Félelmed legyőzésében segíthet, ha eljössz ide:
kerekparosklub.org/bebiciklizes-projekt
Ingyen van, jó a társaság, és nagyon jók a visszajelzések.

angantyr 2010.03.31. 14:37:59

@szciklon: Köszi az invitálást, megnéztem, a képeket is, csak sajnos én meg a saját példámon tudom, hogy míg másokkal együtt élvezet bringázni, és biztosan jól érezném magam, egyedül megtenni akár ugyanazt a távot, amit közösen bejártunk, na az továbbra is kunszt marad.
Azért beléptem a klubba, köszi az ajánlást.

l ember 2010.04.05. 18:49:58

@angantyr: a változtatás a tévedésen by CM

biciklis mindenhová
biciklis piktogramok mindenhová

A döntéshozókat a tömeg, méginkább a szervezett tömeg befolyásolja jelenleg. Magyarul csak fel kell ülni és öntudatosan rakni, esetleg beállni olyan szervezetek mögé, akikkel közös célotok van

Átokfajzat 2010.04.16. 01:02:40

@norbi2k:

akkor húzzá rá egy nejlonzacskót, az véd az eső ellen, plusz ha kiloccsan az agyad, benntartja a velőt és nem az aszfaltről kell feltakarítgatni kiskanállal, hanem azonfrissibe egybe vissza lehet passzírozni a koponyatető darabjai alá, mintha kintse lett vóna :-].... pjaktikus

halar 2010.04.16. 01:04:28

@Átokfajzat: még jó, hogy éjfél után írogatsz ilyeneket, ez a rémmesék ideje

norbi2k 2010.04.16. 09:36:05

@Átokfajzat: szerintem még olvasgass a témában egy kicsit... vajon a dánoknál ahol naponta több mint fél millio ember ül bringára, miért nem kötelező? ... Persze jó lenne ha ehhez valami autóvezetési kultúra is társulna, mert itthon az nincs...

halar 2010.04.16. 10:52:00

@norbi2k: én ezt tök máshogy látom. az utóbbi években láthatóan egyre kevesebb az agresszív autós, és egyre több a jófej. jófej alatt azt értem, hogy kellő oldaltávval előz meg, nem türelmetlenkedik, figyel, stb.
sőt egyre többször van. hogy ha két kocsisor között megyek, az álló autók félrehúzódnak, mint mózesnek a tenger:)