Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a Húsvétkor újra ellátogathattam Londonba. Három éve - rajongói túlzásokkal megspékelve - már készült egy részletesebb poszt Londonról, ezért most kevésbé lesz hosszú a beszámoló. Meg egyébként is a helyiek nagy része lelépett a városból a hosszú hétvégére, így az öltönyös pasik és bicajos csajok helyett Brick Lane környéki hipsterek és az infra került inkább az optikánk elé. Mindezek mellett három év szünet arra is jó, hogy megnézzük mi változott bringafronton Európa legmetropoliszabb metropoliszában.
2010 nyarán beindult a Barclays Cycle Hire, vagyis a londoni közbringa rendszer, amit a biciklivel közlekedő polgármester után Boris Bike-nak is szoktak nevezni. 400 állomáson 6000 bringa került ki a város utcáira, amit idén márciusban újabb helyekkel bővítettek a kelet felé eső Tower Hamlets kerületben. Egyesek szerint a rendszer egyelőre viszi a pénzt és csak a londoniak 8%-a használta a turisták számára is elérhető, bankkártyával használható rendszert. Ha egyelőre nem is 100%-os a szisztéma, szerintünk a közbringa alapvetően egy befektetés, szebb szóval kapudrog, ami mindenkinek elérhetővé teszi a biciklis közlekedés előnyeit, és hatására (Párizsban így történt) még többen ülnek - már saját - bringára. Jövőre Budapesten is beindul a Bubi, ami a bringabarát beruházásokkal együtt a közlekedés javulását és a város élhetőségét javíthatja.
A másik fejlesztés a "Cycle Superhighways" nevű bringaút-hálózat, ami a városközpontba vezető utakon köti össze a külvárosokat a bellel. A lényege, hogy a meglévő úton kék színnel sávokat festettek fel. Bár láthatóan nem történtek nagy átalakítások, így néhol csak piktogramok kerültek az útra, közös autós-biciklis sávok létesültek vagy az autós sávok összehúzásával lett hely a biciklisávnak. Van olyan vonal, amit sokak szerint elrontottak, túlbonyolították az átvezetéseket, de a kék bringaöblök a lámpáknál minden esetre elég erősen hatnak, a pirosnál megállást és kanyarodást is biztosan segítik. Én mondjuk a kicsit túlzó superhighway elnevezés ellenére nem tekernék be a például minimum fél órás metrózással elérhető 3-as zónából, viszont az összecsukható bringákon kívül sajnos más nem szállítható a londoni metró földalatti részein: egyszerűen nem férne el a szűk folyosókon és kocsikban. A városi közlekedés szerves részét képező vonatokon, viszont ingyen lehet bicajt szállítani. Így hát a közlekedési módok ötvözését segítő bringaparkolókra lenne szükség az állomásokon (amúgy a városban általában nagyon sok tároló van), ami néhol megvan, máshol kevésbé. A holland tárolós példa nemcsak Pesten, itt is jól jönne.
Mindezen fejlesztések mellett a május 3-án polgármesteri választások elé néző Boris Johnson szemére vetik, hogy a nagy bringásítás nem igazán jött össze: 4 év alatt csak 4 tizedszázalékkal, 2,2%-ra nőtt a biciklisek aránya a forgalomban. A bringás balesetekben viszont a növekvő aránnyal összevetve enyhe csökkenést mutattak ki. (Ahogy nő a bringások száma, úgy lesz egyre biztonságosabb a közlekedés, ezt világszerte bizonyítják példák.) Borist azért is kritizálják, mert a közlekedési fejlesztések nagy részét a dugódíjat is bevezető munkáspárti elődjétől, Ken Livingstone-tól örökölte, csak épp ő aratja le a babérokat.
(A Boris-érához tartozó változások személyes tapasztalataiból csak annyit tennék hozzá, hogy a "traffic smoothing" jelszóval városszerte megrövidített gyalogos zöldek elég kényelmetlenné tették a nem autós-buszos közlekedést és ez nem túl szimpi lépés, akkor sem, ha a második Shibuya- jellegű X zebrát alakítják ki a belvárosi Oxford street bevásárlóutca mentén.)
A növekvő bringás forgalmat szolgálják az ötletes bringatárolók és olyan egyszerű megoldások is, mint az egyirányú utcák kétirányúsítása biciklivel közlekedőknek, a buszsávok megnyitása vagy a kisívű kanyarodás megengedése, ahol autóknak tilos.
Az itteni bicajosok stílusában is van valami tipikusan londoni: ez pedig a merészség. Legalábbis amíg Pesten sokan meggondolják, hogy azt viseljenek amit szeretnének, az angolok nem félnek úgy öltözni, ahogy tetszik. Mernek stílusosak lenni és akár elmenni a szélsőségekig. A hosszú hétvége miatt nem tudtunk igazán tobzódni a bicajos streetstyle-ban (hosszútávos tech bicajozás pedig nem profilunk), de azért láttunk jó pár stílusos bicajost. (A többiek pedig a megszokhatatlan jobboldali közlekedés miatt maradtak le a képekről)
A végére pedig egy kis bicajfétis, legnagyobb sajnálatomra igazi egyeneshátas bicajok nélkül (azokat tuti a garázsokban őrizték)
A lényeg: továbbra is London imádás van és remélem mielőbb vissza tudok menni és jelenteni, hogyan fejlődik Európa legmetropoliszabb metropoliszának bicajos közlekedése.
Addig most egy kicsit maradok a seggemen Pesten, hiszen folyik a készülődés az április 22-i Critical Mass-bicajfesztre, itt a blogon pedig toljuk a magyar bringaboom streetstyle központú dokumentációját. A mottó pedig:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
