Budapesti bringás történetem 2012 májusában kezdődött, azon egyszerű oknál fogva, hogy befejeztem az egyetemet, nem volt diákigazolványom és nem voltam hajlandó havonta 10 ezer forintot fizetni a BKV bérletért. Mivel mindig is a belvárosban laktam, ezért kézenfekvő volt, hogy olyan megoldást kell találnom, ami nem terheli meg túlságosan pénztárcámat, viszont gyors.

Szoktam mondani, hogy magassarkúval a lábamon születtem meg, így mikor kitaláltam, hogy veszek egy biciklit, az ismerőseim riadt tekintetébe ütköztem először. "De hogy fogsz szoknyában tekerni? És komolyan magassarkúban szeretnél? Viszel mindig váltóruhát, hogy átöltözz az irodai outfit-be? És hol fogsz tekerni? Az autók mellett?"

Bennem valahogy fel sem merültek ezek a kérdések.

Evidens volt, hogy csinos ruhában, magassarkúban fogok tekerni. Ha van, akkor a bringaúton, ha nincs, akkor óvatosan az autók mellett. Nem fogok váltás ruhát vinni, mivel nem szeretnék száguldozni. Teljesen amatőr módon vágtam bele a bringa keresgélésbe, csak annyit tudtam, hogy egy női retró biriglit keresek, amit majd szeretnék felújítani. Heteken keresztül keresgéltem a különböző hirdetési oldalakon azt a bringát, ami tetszik.

Kiemelném, hogy tényleg semmilyen háttértudással nem rendelkeztem, ezért tipikus nőként csakis a kinézet számított. Nagyon nagy szerencsém volt, a Szentkirályi utcában találtam egy fiút, aki régi bringák kereskedésével foglalkozik, és kigurította elém a kiválasztott darabot. Mentem egy próbakört: működött, nem kattogott, ütött-kopottságában is volt egy bája, így elég minimál áron az enyém lett.

Ami ezután következett.... :)

Nagyon óvatosan hazatekertem, azonban mivel akkor már 10-12 éve nem ültem bringán, eléggé labilis volt a dolog, ráadásul akkor is magassarkúban voltam. Tehát zutty, bele a mélyvízbe, így kell ezt csinálni Szeglet Orsi.

Azóta azonban mindennapi társam Léda (merthogy ugye nevet is kell adni az új szerzeménynek). Az esztétikai felújítások után nagyon büszke voltam arra, hogy milyen jó kis járgányom van, azt pedig gondolom nem kell említeni, ahogy a májusi napsütésben pörgős szoknyában és tűsarkúban kerekező leányzóra nagyon sokan rámosolyogtak, és itt csapott meg először az igazi, felszabadult, bringás életérzés.

Úgyhogy vettem még egy fekete csodát is:

Elkezdtem figyelni a várost, az addig nem látott épületrészeket, imádtam, hogy a Duna parton fújja a hajam a szél, és ahelyett, hogy a dugóban zötykölődnék, falom az aszfaltot. Szerintem nagyjából akkortájt kezdődhetett a budapesti bringás bumm és a fejlesztések, mert azt vettem észre, hogy "menő" biciklizni. Rengeteg új ismeretséget és barátságot, szép emlékeket, sok nevetést köszönhetek a bringázásnak.

Az egyik ilyen találkozás mély nyomott hagyott az életemen. Áront, a blog tulajdonosát nem ismertem, azonban az Erzsébet téren biciklizve megkért, hadd fotózhasson le. Akkor még nem tudtam, miről van szó, de nem ellenkeztem. Kiderült, hogy az első Ride the catwalk! verseny nevezői közé kerültem. Beindult a szavazás, sok pozitív visszajelzést kaptam, majd a zsűri úgy döntött, hogy én kapom a fődíjat, ezzel együtt egy utazást Koppenhágába.

A verseny előtt néhány hónappal kezdtem meg a budapesti bringás létemet, azonban ez az esemény felpörgette az eseményeket körülöttem, és nagyon jó visszaigazolás volt arról, hogy igenis jó dolog csinosan bringázni, és ezt mások is észreveszik.

Az öltözködés persze csak egy része a bringázásnak, az élmények azok, amik kitörölhetetlenek az emlékezetből. Próbáljátok csak ki, hogy milyen érzés éjszaka legurulni a Várból (vigyázzatok a fekvő rendőrökkel, én seggre ültem miattuk:), vagy kitekerni a Rómaira egy jó hekkre, végigsuhanni a 2-es villamos vonalán, ami köztudomású, hogy a legszebb kilátással rendelkező villamos útvonal a világon. Hogy milyen érzés két keréken egyszerűen csak élvezni a szabadságát, hogy bármikor bárhol ott tudsz lenni, senki sem szabja meg, mikor indulj, hol szállj át.

Azóta annyira szerelmemmé vált a bicikli, hogy megálmodtam egy sajátos színösszeállítású biciklit, amit 2-3 hónap alatt raktunk össze a Mucikli műhely segítségével.

Többen kérdezték, miért kell 2 bringa? Hm :) Az egyik inkább pirosas, míg a másik kékes tónusú, tehát... Az outfithez lehet igazítani a bringát, de a cyclechic rajongóknak ezt nem kell azt hiszem elmagyaráznom :)


Szeglet Orsi írása

Orsi egyébként a 2012-es Ride the catwalk! óta nagyon sok mindenben segítette a bringás mozgalmat. Ha például eddig nem tudtátok, ki bringázik a Magyar Kerékpárosklub 1%-os kampányanyagain, akkor most már biztos összeállt a kép.

A bringaboom arcai sorozatunkban utóbbi években cycle chic módba váltó biciklis közlekedők történeteit olvashatjátok. Ha Neked is van egy jó sztorid és pár képed, akkor küldd el nekünk a cyclechicdothu [kukac] gmail [pont] com-ra!

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

A boldog kutyautas

2014.07.17. 09:50

A Nagykörút túloldaláról is sikerült megtalálni a szemkontaktust a kutyautassal, aki a totális elégedettséggel szelte a forgalmat.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Summer hotness

2014.07.15. 00:18

Ha valaki azt kérdezné, hogyan lehet a kánikulában is supercool módon biciklivel közlekedni, ezzel a képpel válaszolnánk.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Krakkói bringások

2014.07.10. 09:41

Június közepén volt lehetőségem eltölteni két napot Krakkóban. Tíz évvel ezelőtt jártam utoljára dél-Lengyelországban, és akkor még nem tűnt fel, hogy erős bringás kultúra lenne. Most viszont nagyon is.

Krakkó Lengyelország második legnagyobb városa, területe nagyjából Budapest kétharmadát teszi ki és 7-800000 lakosa van. Ezzel a méretével és lágyan hullámzó domborzatával tökéletesen alkalmas lehet a biciklis közlekedésre. Bár rövid tartózkodásom alatt leginkább a történelmi belvárost és környékét láttam, ott ennek megfelelően elég sokan közlekednek biciklivel és mindezt többségükben mindennapos ruháikban, a legnagyobb természetességgel teszik.

A város történelmi központja szerencsére mentesítve van az autóforgalomtól, de a "kiskörúton" és az azon kívüli területeken állandóak a dugók, a városszerkezet egyszerűen nem bírja el az autóforgalmat. Ezen enyhíthet a kerékpározás, amit sok helyen az egyirányú utcák megnyitásával vagy tárolókkal segítenek.

Krakkóban egy kisebb, 29 állomásos közbicikli rendszer is működik. Ezt ugyanaz a nextbike szállította, amelyik a budapesti MOL Bubit, a biciklik viszont a fapadosabb verzióból kerültek ki, kinézetre a zágrábira hajaznak.

Krakkónak egyébként van egy biciklis irodája, ha tudsz lengyelül és érdekelnek a helyi hírek, ezt a twittert érdemes követni. Június elején rendezték a helyi biciklifesztivált, na erről pont lemaradtam.

A két nap alatt nem sikerült feltérképezni a város legjobb helyeit, a Visztula folyó parkosított partja például teljesen kimaradt, viszont sikerült bepillantani a sokszínű krakkói biciklis kultúrába. A következő pár képben ebből válogatunk.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Egy hosszú, de nem túl bő szoknya sem lehet akadálya annak, hogy lerajtoljunk egy fehér Mercedest.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Weekend bike love

2014.07.04. 12:34

Itt a nyár, itt egy újabb hétvége, gyakoroljátok ezt a mutatványt!

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Sokféle riksát láthattatok már Budapest utcáin, de ilyet még biztosan nem. A POLICE parfümök legújabb reklámkampányában ugyanis egy lumineszkáló, kristálykoponyát szimbolizáló háromkerekűt építettek. Hogy miért?

10489113_756026691086981_1276751090_n.jpg

A POLICE NightDrive lényegében egy ingyenes riksa szolgáltatás, ami csupán 1 Facebook lájkért elvisz kedvenc szórakozóhelyedre a belvárosban – egész júliusban, minden péntek és szombat este. A kristálykoponya egyébként a márka mágikus – és szerintünk finom illatú – parfümjeit szimbolizálja.

10518899_756026687753648_582737910_n.jpg

Bár ez már önmagában is nagyon swag, a márka összeállt az Absolut vodkával is, így az utasok kapnak egy 50% kedvezményre jogosító kupont is, amivel az Ötkertben megkóstolhatják a limitált Absolut Skull Shot-ot.

10486863_756026684420315_1855267854_n.jpg

Érdemes hát belájkolni a Police fragrances Facebook oldalát, és akár részt venni egy külön nyereményjátékban is, ahol 10 db POLICE parfüm talál gazdára! A részletekért, a riksa útvonaláért és a játékért kattanjatok a POLICE NightDrive oldalára!

(x)

Szerző: halar

Szólj hozzá!

Címkék: hirdetés riksa

Azt hiszem, tavasz volt, kb. 2 éve. Éppen autót terveztem venni, kerestem a városi életmódhoz legjobban passzoló típust. Viszont amikor végiggondoltam, mikor, hogyan és mire is tudnám használni az autót, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is arra van szükségem. Naponta a munkahelyemre biztos nem autóznék, bulizni sem azzal járnék, maximum nagybevásárláshoz vagy hétvégi kiruccanásoknál jönne jól.

Mindezért fenntartani egy autót? Felesleges. Ugyanakkor szerettem volna függetlenedni a tömegközlekedéstől és inkább a magam útját járni.

Ekkor jött a felismerés: nekem bringa kell!

Nem is tudom, miért volt ez olyan meglepő számomra, hiszen gyerekkoromban vidéken a kerékpározás annyira természetes volt számunkra. Ha pedig  hosszabb céges úton jártam Hollandiában, ott is megragadtam a lehetőséget, hogy belesimuljak a holland stílusba, és a szálloda valamint az iroda között bringázzak.

Ezután már nem volt megállás: sokat beszélgettem bringás srácokkal az irodában, akik véleményezték számomra a neten árult bicikliket; útvonalat javasoltak, merre érdemes otthonról a munkába tekernem; segítettek kiválasztani a megfelelő biciklizárat, és még sok más apróságnak tűnő, ám később igen praktikusnak bizonyuló elemet. Pár hét múlva meg is érkezett Rozi, egy holland típusú 26’-os 3 sebességes városi csoda!

Ekkor még óvatos duhaj voltam: bicikli útról nem nagyon merészkedtem le, leginkább csak munkába járáshoz használtam Rozit, a fejemen többnyire ott figyelt a bukó és kizárólag lapos cipőben tekertem. Viszont csak aktív bringásként vettem észre, mennyi minden segíti a környezetemben a biciklis életmódot: háztól házig bringaút vezet, az irodaházunkban több, jól felszerelt, zárt bringatároló van, a társasházban is csak kérni kellett és zárt tárolót alakítottak ki. Így végre nem kellett naponta felküzdenem a biciklimet az ötödikre!

Rozit feldíszítettem egy óriási piros szélforgóval is, ami frankón visszafogta a teljesítményt, viszont mosolyt csalt az emberek arcára útközben. :)

És nemcsak ők mosolyogtak, hanem én is. Sokkal jobban indul úgy a nap, hogy nem a villamos után futok, vagy a metróra próbálom felpréselni magam, hanem a saját tempómban suhanok végig a napsütésben a Duna mentén. Esténként is mire hazatekerek egy nehezebb nap után, minden munkahelyi stressz elszáll belőlem. Arról nem is beszélve, hogy napi 20 kilométer tekerés után a bőrömben is jobban érzem magam. És ehhez még a tüdőmet sem kell kitekernem, irodai ruhában csak szépen kényelmesen gurulok.

Ez nem street racing. Egy holland bringához szerintem amúgy sem passzol a száguldás. Mostanra már megtanultam mini es maxi szoknyában, és tűsarkúban is tekerni. Legújabb találmányom az egyik combomra húzott vékony gumis hajpánt, ami alá be tudom csíptetni a szoknya szélét, így menet közben nem libbenti fel a szél.

Bocs, fiúk!

Rozit ugyan csak városi bringázásra használtam, azért így is jól jött a 3 sebesség, és a sok úthiba és bukkanó miatt a kicsit szélesebb és duplafalú felni is. Imádom, hogy markolatváltós, mert könnyű kezelni. A szoknyavédőnek hála bármilyen hosszú ruhát, szoknyát vagy kabátot felvehetek hozzá. És hogy ne rajtam lógjanak a csomagjaim, a kosár mellé beizzítottam egy bringás oldaltáskát is.

Viszont időközben rájöttem, hogy 180 centis testmagassággal nagyobb bringára van szükségem, így hát idén tavasszal egy szinttel feljebb léptem: 26’-osról 28’-as bringára váltottam, a szélforgót virágfüzérre, a hagyományos dinamót agydinamóra – vagyis Rozit Oma-ra cseréltem!

A bukót hanyagolom, már rutinosabban és bátrabban közlekedem, jobban érzem magam körül a gyalogos-autós-bringás forgalom rezdüléseit. Új útvonalakat fedezek fel, messzebbre merészkedem. Bringás rendezvényeken veszek részt, új embereket ismerek meg. Többet és mást látok a városból egy gyalogoshoz vagy autóshoz képest. Egy élhetőbb várost látok magam körül.

 

Kószó Rita írása

Ritával egyébként nemrég kétszer is találkozhattatok a blogon. Egyik képe a fenti volt, a másik a "Csak Csajok" vintage felvonulás alkalmával készült:

 

A bringaboom arcai sorozatunkban utóbbi években cycle chic módba váltó biciklis közlekedők történeteit olvashatjátok. Ha Neked is van egy jó sztorid és pár képed, akkor küldd el nekünk a cyclechicdothu [kukac] gmail [pont] com-ra!

 
Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Tegnap jött szembe ez az oldalkocsis lovebike a Kiskörúton. Sosem láttunk még ilyet és bár az oldalkocsi hátulján a "rent me" felirat díszelgett, azt nem sikerült kivenni, hogy honnan bérelhető.

Mindenesetre örülünk, hogy már ilyen is van!

FRISSÍTÉS: Kommentben megkaptuk, honnan van a bicó.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Június 5 és 7 között Zágrábban jártunk, a helyi bringás mozgalmár csapat a Sindikat Biciklista által szervezett Pedalafest-en. A fesztiválon Boszniától Hollandiáig voltak meghívott vendégek, de nem csak előadások, hanem szabadtéri bulik, bringaépítő workshop-ok, kiállítások és egy nagyon jó hangulatú, kb. 800 fős Critical Mass is a három nap része volt. Magyarországról 5-en mentünk és a hazai példát bemutató előadások iránt nagy érdeklődést tapasztaltunk.

Zágráb azon kelet-európai városok közé tartozik, amik - hozzánk hasonlóan - a második világháború utáni "fejlődés" koncepció alapján gyakorlatilag az autók uralma alá került: a történelmi belváros körüli részeket lakótelepek és túlméretezett sugárutak veszik körül, a belső területeket pedig az élhetőség igénye és az autózás között feszülő ellentét jellemzi legjobban.

Ebből következően a gyalog vagy biciklivel közlekedők alárendelt szereplői a motorizált közlekedésnek, ami nem csak az utakon van jelen: szélesebb járdákon nem egy helyen látni, hogy végig autók állnak, a babakocsis anyukák között pedig autók közlekednek (!), hogy minél közelebb állhassanak meg a kapualjakhoz.

Így tehát nem meglepő, hogy szinte mindenki a járdán gurul. Ezt fokozza, hogy az a pár bicikliút ami van, az is a járdákon kanyarog. Sajnos Zágráb vezetői is előbb fedezték fel a gyalogos övezet + sárga csík = elmondhatjuk, hogy vannak bicikliutak kombót, mint a forgalomcsillapítást, aminek hatására zebrákon, teraszok és kapualjak és magas szegélyeken ugrálva kénytelen gurulni, aki követi a fennálló rendet.


Mindezek ellenére főleg a fiatalok között sokan járnak biciklivel, közöttük pedig feltűnően sok a nő. A helyiek közt még nincs olyan kialakult trend, mint itthon az osztrák használt bicikliké, így a pár évvel ezelőtti magyar helyzethez hasonlóan - eléggé véletlenszerű, hogy ki milyen biciklin ül. Sokszor látni jól öltözött embereket szakadt áruházi biciklin, de egyre többen vannak, akik itt is tudatosan és az ízlésük szerint választanak kényelmes városi biciklit.

Megfigyeléseink szerint egyébként látható igény van a biciklis közlekedésre, ezt a kijelentést pedig az este bicikliken utazó lányok számára alapozzuk.

A város első kerékpáros forgalomszámlálóját nem sokkal ott jártunk előtt avatták fel az egyik nagy sugárút mentén és napi 2-3000 bringást mér.

A horvát fővárosban van egy kezdetleges közbicikli rendszer is, aminek érdekessége, hogy ugyanaz a nextbike a beszállítója, mint az ígéretek szerint júliusban induló MOL Bubinak. A rendszer viszont azon kívül, hogy nem a MOL a főszponzora (haha) teljesen magánbefektetésként működik, tavaly 6 állomással jött létre, amiből egy év alatt 12 lett 75 bringaával. Ez a kis szám természetesen nem tudja rendesen kiszolgálni a város igényeit - mi még a budapesti 75 állomásra és 1100 biciklire is azt szoktuk mondani, hogy kevés -, de a cég a bővítés pártján van és a tengerparton is szeretnének terjeszkedni.

A Pedalafest konferencia részén belgrádi, újvidéki, szlovén, osztrák, spanyol, holland és dán szakértők illetve aktivisták mesélték el, hogyan próbálják fejleszteni a városi kerékpározást, illetve páran tippeket és erveket is mondtak, jó eszközökre, amiket érdemes lenne hasznosítaniuk a hasonló helyzetben lévő kelet-európai városoknak.

Magyar részről Dalos Péter szakértő (aki amúgy a Kerékpárosklub közlekedési munkacsoportjának tagja és jelenleg a MOL Bubi közbringarendszer üzemeltetési főmunkatársa) és én adtunk elő. Péter inkább a szakmai részre koncentrált, míg én a hazai bringás mozgalom történetét, a Magyar Kerékpárosklub és a Cyclechic munkáját mutattam be. Nem hazudok, tényleg sokan érdeklődtek a magyar példa iránt. Kíváncsian hallgatták, hogyan alakult ki civil nyomásra egy populáris biciklis kultúra a semmiből, a Critical Mass megszüntetése pedig sokaknak leejtette az állát.

A kerékpáros üzleti modellek szekcióban is volt magyar képviselet, a holland teherbringás fesztivál szervezője mellett szólalt fel Hellebrandt Flóra a Kantaa cargo-futárszolgálat nevében és Adrien Despoisse, a Cyclonomia műhely egyik szervezője is beszélt a DIY közösségi szerelésről és a nemnövekedés mozgalomról.

A 700000-es lakosságú, de naponta nagyjából 1,5 millió ember által használt városban évente kétszer rendeznek Critical Mass-t Sindikat Biciklista tagjai. A pesti példához hasonlóan ez is rendőrök által lezárt útvonalon halad, a szombat esti felvonulás sok zenével és nagyon jó hangulatban ment keresztül a városon.

A fesztivál maga egyébként a "Studentski Centar" nevű helyen volt, ami két vonatpálya elágazása és egy forgalmas utca által közrezárt háromszögben található. A területen nem csak diákétterem meg tanítás folyik, hanem szabadtéri koncerthelyszínek, kiállítótermek és színházak is jelen vannak. A mutatós graffitikkel díszített, korábban talán ipari célra használt városrész hangulata nagyon sokat adott ahhoz, hogy jó bulik legyenek a Pedalafest-en.

 

 

 

 

 

 






















A helyszínen egyébként a dán nagykövetség cargo bringái mellett a bécsi Lastenradkollektiv és a koppenhágai Karmakanonnen tagjai építettek teherhordó bicikliket, de a Kantaa hazai építésű Hampi bicaja és a belgrádi Ulice Za Biciklista tagjai által elhozott tall bike egész éjszakákon ment kézről-kézre járt, annyira rápörögtek az emberek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 






































Az egészet összefoglalva Zágráb szerintünk egy nagyon jó pillanatban van a bringás fejlődéshez. A horvát fővárosban futárok híján kimaradt a mozgalom városi gerilla / underground szakasza, a Sindikat Biciklista tagjai pedig mind fiatalok (közöttük sok lánnyal, ami aktivista közegekben nagy szó) és a mainstream irányába jóval elfogadhatóbb arculattal. Van még pár lépés, amit nem tettek meg, sok sikeres eszközt nem használtak fel, amik itthon már természetesek a bringázás népszerűsítésének szempontjából. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy sok jót fogunk még hallani a városból, ami erősen a 6-7 évvel ezelőtti pesti bringás hangulatot idézi, de a magyarok többségének egyelőre csak egy útelágazás a tengerpart felé vezető autópályán.

Ennek örömére pedig legyen itt egy nem teljes csoportkép a Pedalafestet szervező Sindikat Biciklista szuper csapatáról:

Még több képet találhattok a facebook albumunkban, a szakmaibb jellegű beszámolónkat pedig a Magyar Kerékpárosklub oldalán olvashatjátok.

 

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!