Keresztutak

2014.08.21. 12:46

aronman: pottyoscrossing - indafoto.hu

Régi bringásoknak még mindig furcsa érzés lehet belegondolni, hogy nem vagyunk egyedül - ma már minden irányból számíthatunk egymásra...

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Multifunkciós oszlop

2014.08.14. 09:23

aronman: tamasz - indafoto.hu

Minek érjünk a talajhoz egyáltalán, ha járhatunk a föld felett is?

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

A tökéletes fehéregyensúly

2014.08.12. 12:08

aronman: homok - indafoto.hu

Nőként is irigykedve nézem a bringa és gazdája közti összhangot. Reggelente a tükör előtt állva valaki nekem is segíthetne ezt összehozni. Itt igaz a "kicsit" módosított mondás: Nézd meg a bringát, vedd el a gazdáját!

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Tengerparti vagy hazai, sátrazós vagy szállodás, fesztiválos vagy pihenős, városi vagy vidéki - mindegy hova megyünk, a bicikli szinte soha nem maradhat ki a nyaralás legfontosabb kellékei közül.

És nálatok mi a helyzet?

Mivel nem lehetünk ott mindenhol, de a magyar bringás közösség elég nagy, szeretnénk összedobni a nyár legnagyobb biciklis fotóalbumát, természetesen a Cyclechic szempontokból csöppet sem engedve.

Ha nyaraltok és bringáztok egyszerre, küldjétek el bringás képeiteket a cyclechicdothu [kukac] gmail.com címre, vagy töltsétek fel a facebook oldalunkra!

Jöhetnek képek arról, ahogy a nyaralószettet szállítjátok (mint fent), vagy egyenesen a a földi paradicsomból, ahol éppen vagytok. 

Inspirációnak íme Petra képe, amit egyenesen Saint Tropez-ből küldött nekünk:

Metakommunikáció

2014.08.07. 12:19

A délutáni csúcsban nem elég, ha csak a kisugárzásod miatt figyelnek fel rád: érdemes megbizonyosodnod például arról, hogy nem csak megnéznek, hanem meg is adják-e a neked járó elsőbbséget.

És ha ez megvan, egy elegáns "köszi" sem árt, hogy legközelebb másokkal is így cselekedjenek.

Ilyen kis gesztusokkal sok mindent el lehet érni. Kipróbáltátok már?

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Bár még csak az augusztus 1-ig tartó, nyilvánosan meghirdetett tesztidőszak miatt futnak MOL Bubi közbringák a pesti betonon, csodálatos dolog minden nap a forgalomban látni ezeket a zöld bicikliket. Nincsenek arra szavak, mennyire várjuk már, hogy végre akárki használhassa őket és egy könnyen igénybe vehető, a hétköznapi ide-oda járkálást segítő eszközzel gazdagodjon a budapesti betontenger. Addig is legalább szokjuk a látványt.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Budapesti bringás történetem 2012 májusában kezdődött, azon egyszerű oknál fogva, hogy befejeztem az egyetemet, nem volt diákigazolványom és nem voltam hajlandó havonta 10 ezer forintot fizetni a BKV bérletért. Mivel mindig is a belvárosban laktam, ezért kézenfekvő volt, hogy olyan megoldást kell találnom, ami nem terheli meg túlságosan pénztárcámat, viszont gyors.

Szoktam mondani, hogy magassarkúval a lábamon születtem meg, így mikor kitaláltam, hogy veszek egy biciklit, az ismerőseim riadt tekintetébe ütköztem először. "De hogy fogsz szoknyában tekerni? És komolyan magassarkúban szeretnél? Viszel mindig váltóruhát, hogy átöltözz az irodai outfit-be? És hol fogsz tekerni? Az autók mellett?"

Bennem valahogy fel sem merültek ezek a kérdések.

Evidens volt, hogy csinos ruhában, magassarkúban fogok tekerni. Ha van, akkor a bringaúton, ha nincs, akkor óvatosan az autók mellett. Nem fogok váltás ruhát vinni, mivel nem szeretnék száguldozni. Teljesen amatőr módon vágtam bele a bringa keresgélésbe, csak annyit tudtam, hogy egy női retró biriglit keresek, amit majd szeretnék felújítani. Heteken keresztül keresgéltem a különböző hirdetési oldalakon azt a bringát, ami tetszik.

Kiemelném, hogy tényleg semmilyen háttértudással nem rendelkeztem, ezért tipikus nőként csakis a kinézet számított. Nagyon nagy szerencsém volt, a Szentkirályi utcában találtam egy fiút, aki régi bringák kereskedésével foglalkozik, és kigurította elém a kiválasztott darabot. Mentem egy próbakört: működött, nem kattogott, ütött-kopottságában is volt egy bája, így elég minimál áron az enyém lett.

Ami ezután következett.... :)

Nagyon óvatosan hazatekertem, azonban mivel akkor már 10-12 éve nem ültem bringán, eléggé labilis volt a dolog, ráadásul akkor is magassarkúban voltam. Tehát zutty, bele a mélyvízbe, így kell ezt csinálni Szeglet Orsi.

Azóta azonban mindennapi társam Léda (merthogy ugye nevet is kell adni az új szerzeménynek). Az esztétikai felújítások után nagyon büszke voltam arra, hogy milyen jó kis járgányom van, azt pedig gondolom nem kell említeni, ahogy a májusi napsütésben pörgős szoknyában és tűsarkúban kerekező leányzóra nagyon sokan rámosolyogtak, és itt csapott meg először az igazi, felszabadult, bringás életérzés.

Úgyhogy vettem még egy fekete csodát is:

Elkezdtem figyelni a várost, az addig nem látott épületrészeket, imádtam, hogy a Duna parton fújja a hajam a szél, és ahelyett, hogy a dugóban zötykölődnék, falom az aszfaltot. Szerintem nagyjából akkortájt kezdődhetett a budapesti bringás bumm és a fejlesztések, mert azt vettem észre, hogy "menő" biciklizni. Rengeteg új ismeretséget és barátságot, szép emlékeket, sok nevetést köszönhetek a bringázásnak.

Az egyik ilyen találkozás mély nyomott hagyott az életemen. Áront, a blog tulajdonosát nem ismertem, azonban az Erzsébet téren biciklizve megkért, hadd fotózhasson le. Akkor még nem tudtam, miről van szó, de nem ellenkeztem. Kiderült, hogy az első Ride the catwalk! verseny nevezői közé kerültem. Beindult a szavazás, sok pozitív visszajelzést kaptam, majd a zsűri úgy döntött, hogy én kapom a fődíjat, ezzel együtt egy utazást Koppenhágába.

A verseny előtt néhány hónappal kezdtem meg a budapesti bringás létemet, azonban ez az esemény felpörgette az eseményeket körülöttem, és nagyon jó visszaigazolás volt arról, hogy igenis jó dolog csinosan bringázni, és ezt mások is észreveszik.

Az öltözködés persze csak egy része a bringázásnak, az élmények azok, amik kitörölhetetlenek az emlékezetből. Próbáljátok csak ki, hogy milyen érzés éjszaka legurulni a Várból (vigyázzatok a fekvő rendőrökkel, én seggre ültem miattuk:), vagy kitekerni a Rómaira egy jó hekkre, végigsuhanni a 2-es villamos vonalán, ami köztudomású, hogy a legszebb kilátással rendelkező villamos útvonal a világon. Hogy milyen érzés két keréken egyszerűen csak élvezni a szabadságát, hogy bármikor bárhol ott tudsz lenni, senki sem szabja meg, mikor indulj, hol szállj át.

Azóta annyira szerelmemmé vált a bicikli, hogy megálmodtam egy sajátos színösszeállítású biciklit, amit 2-3 hónap alatt raktunk össze a Mucikli műhely segítségével.

Többen kérdezték, miért kell 2 bringa? Hm :) Az egyik inkább pirosas, míg a másik kékes tónusú, tehát... Az outfithez lehet igazítani a bringát, de a cyclechic rajongóknak ezt nem kell azt hiszem elmagyaráznom :)


Szeglet Orsi írása

Orsi egyébként a 2012-es Ride the catwalk! óta nagyon sok mindenben segítette a bringás mozgalmat. Ha például eddig nem tudtátok, ki bringázik a Magyar Kerékpárosklub 1%-os kampányanyagain, akkor most már biztos összeállt a kép.

A bringaboom arcai sorozatunkban utóbbi években cycle chic módba váltó biciklis közlekedők történeteit olvashatjátok. Ha Neked is van egy jó sztorid és pár képed, akkor küldd el nekünk a cyclechicdothu [kukac] gmail [pont] com-ra!

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

A boldog kutyautas

2014.07.17. 09:50

A Nagykörút túloldaláról is sikerült megtalálni a szemkontaktust a kutyautassal, aki a totális elégedettséggel szelte a forgalmat.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Summer hotness

2014.07.15. 00:18

Ha valaki azt kérdezné, hogyan lehet a kánikulában is supercool módon biciklivel közlekedni, ezzel a képpel válaszolnánk.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!

Krakkói bringások

2014.07.10. 09:41

Június közepén volt lehetőségem eltölteni két napot Krakkóban. Tíz évvel ezelőtt jártam utoljára dél-Lengyelországban, és akkor még nem tűnt fel, hogy erős bringás kultúra lenne. Most viszont nagyon is.

Krakkó Lengyelország második legnagyobb városa, területe nagyjából Budapest kétharmadát teszi ki és 7-800000 lakosa van. Ezzel a méretével és lágyan hullámzó domborzatával tökéletesen alkalmas lehet a biciklis közlekedésre. Bár rövid tartózkodásom alatt leginkább a történelmi belvárost és környékét láttam, ott ennek megfelelően elég sokan közlekednek biciklivel és mindezt többségükben mindennapos ruháikban, a legnagyobb természetességgel teszik.

A város történelmi központja szerencsére mentesítve van az autóforgalomtól, de a "kiskörúton" és az azon kívüli területeken állandóak a dugók, a városszerkezet egyszerűen nem bírja el az autóforgalmat. Ezen enyhíthet a kerékpározás, amit sok helyen az egyirányú utcák megnyitásával vagy tárolókkal segítenek.

Krakkóban egy kisebb, 29 állomásos közbicikli rendszer is működik. Ezt ugyanaz a nextbike szállította, amelyik a budapesti MOL Bubit, a biciklik viszont a fapadosabb verzióból kerültek ki, kinézetre a zágrábira hajaznak.

Krakkónak egyébként van egy biciklis irodája, ha tudsz lengyelül és érdekelnek a helyi hírek, ezt a twittert érdemes követni. Június elején rendezték a helyi biciklifesztivált, na erről pont lemaradtam.

A két nap alatt nem sikerült feltérképezni a város legjobb helyeit, a Visztula folyó parkosított partja például teljesen kimaradt, viszont sikerült bepillantani a sokszínű krakkói biciklis kultúrába. A következő pár képben ebből válogatunk.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!