Előszó
Mi ez a közbringa? Bécs, Párizs, Lyon, Washington, London, Róma hosszabb- rövidebb ideje él már vele, Koppenhága már a 3. verzióját építi ki és jövőre jön Budapestre is. Legfrissebb barcelonai élményeink alapján mesélünk arról, miért a kapudrog a közbringa egy város biciklissé válásában.
Bicing in BCN
Barcelona, Katalónia fővárosa 2007 márciusában indította el saját közbringa-rendszerét, a Bicinget, melyet ránézésre a bringások 40%-a használ. Öltönyös menedzserektől szatyros nagymamákig tekerik a mediterrán 30+ fokban.
A rendszer lényege, hogy a belváros dokkoló állomásaiban várakozó, erre a célra épített egyedi biciklik várják, hogy a városlakók rövid távokra lábuk alá kapják, majd megérkezve egy másik dokkolóban lerakják őket. Az előzetes regisztráció és letéti díj megfizetése után chipkártyánkal egy állomáson kiválasztjuk a megfelelő és jó állapotú bicajt, eltekerünk úticélunk felé és az oda legközelebb eső dokkban letesszük. Így nincs szükségünk saját kerékpárra, nincs lakatolás, se karbantartás, cserébe megkapjuk a könnyed és egyszerű közlekedést. A Bicing első fél órája ingyenes, majd onnantól növekvő ütemben fizetünk használatért, így egész napos használat helyett akkor pattanunk fel rá, ha szükség van rá. A Bicinget csak helyiek számára tették elérhetővé, így a turistáknak csak az ábrándozás marad (vagy egy helyi ismerős felkutatása). A lakosság viszont teljes mértékben a tömegközlekedés részének tekinti. A rendszer olyan jól működik, hogy az indulás óta megduplázódott a bicajok száma, több és több dokkoló állomást telepítenek, a nagyon magas hegyek, mint Montijuic vagy Tibidabo kivételével már a város 70%-át lefedik.
A bringa könnyed kis városi kocogó. 3 sebességes agyváltó, agydinamós világítás, állítható nyereg, sárvédő, láncvédő és szoknyavédő a hátsó keréken biztosítja, hogy mindennapi viseletben pattanhassunk fel. Egyenes háttal tudunk rajta ülni, elöl kosárnak megfelelő rács szerkezet ad helyet a szatyroknak, de egy közepesebb méretű bőröndöt vagy szabálytalan alakú tárgyat is tudunk benne rögzíteni. Az első kerék gondolom a jobb manőverezhetőség végett kisebb, mint a hátsó, de az egyedi cuccok egyben lopásgátlók is. Az i-n a pont a "helló, itt vagyok" üzenetre használt csengő.
Nem állítom, hogy mindenkinek jól áll a Bicing, de 100%-osan funkcionális és kihasználható. A látható jólétben simán elfér a közbringázó a Ducatis latin férfi isten és a hegyen lakó robogós tinédzser mellett.
Nya, aki ennél többet, vagy számszakibbat akar tudni a Bicingről az wikipedián vagy a Bicing weblapján tud keresgélni. Sokkal többet mond viszont a Bicing hatásáról az a néhány sor, melyet Txell, a Barcelona Cycle Chic bloggere írt nekünk. (Ő épp egy biciklis konferenciát szervezett, ezért nem tudtunk összefutni)
A Bicing indítása előtt a bicajozást inkább szabadidős és sport tevékenységnek tartották. A rendszer indulása után viszont megváltozott az emberek hozzáállása. A kezdés után majdnem összeomlott a rendszer, annyian akartak regisztrálni. A Bicing megváltoztatta a kerékpárról alkotott fogalmakat: a bicajos közlekedés teljességgel integrálódott a városi közlekedésbe. Mindenki használja ezeket, menedzser és tinédzser egyaránt.
3 év után akadnak problémák a rendszerrel (üres dokkoló állomások a csúcsidőben, stb) de az emberek megtanulták ügyesen használni a Bicing adta lehetőséget: tömegközlekedéssel kombinálva 100%-ig biztosra mehetsz vele.
Nagyon sokan éppen a Bicing miatt szereztek be saját kerékpárt. Valószínűleg felmérték mennyit és mire használják a Bicinget, vagy csak egyszerűen megszerették a kerékpár adta szabadságot a közlekedésben, és így a folyamatok egymást erősítették.
Paradigmát kéne váltani?
A Bicing a közlekedésen kívül az én elképzeléseimet is megváltoztatta a kerékpározásról. Addig ugye hamar eljut az ember, hogy nincsenek "autósok" meg "biciGlisek".
Ehelyett létezik a közlekedés, a helyváltoztatásért végzett folyamat irányokkal, célokkal, preferenciákkal, melyekhez kiválasztjuk a megfelelő eszközt. Ebben a folytonos áramlásban ('flow'?) gyakran a kerékpár a legalkalmasabb eszköz. A Bicing használói tűntek nekem úgy, hogy nem megrögzött kerékpáros aktivisták, de még azzal sem foglalkoznak, hogy éppen egy kerékpáron közlekednek. Csak mennek A-ból B-be, ha ehhez egy bicikli a legalkalmasabb, akkor azzal.
Ugyan Budapest és Barcelona között a hasonlóságok sora ott ér véget, hogy mindkettő B betűvel kezdődik, de azért furcsa volt látni, hogy ez ott mennyire működik. Vajon nálunk is működne? Budapesten adottak a terepviszonyok, a város szerkezete is megfelelő, valamint - és a legfőbb talán - megvan a lakosság hajlandósága a kerékpárhasználatra. Nyugaton euromilliókat költöttek arra, hogy embereket ültessenek a nyeregbe. Ez itthon adott, elég körbenzni, és ez megfelelő kampányokkal sokkal erősebb lehetne. Budapest mégis mostohán kezeli ezt az egész kerékpározást, pedig ez a lehetőségek durva elpocsékolása mert az állandó dugók és szmogriadók városában óriási szükség lenne rá. Szakmailag és racionálisan érthetetlen, hogy miért nincs a döntéshozók részéről nekiveselkedett akarat arra, hogy kerékpárosbarát várost csináljanak Budapestből. Olyan ez, mintha Ausztria nem építene szél- és vízerőműveket, mintha nem használná ki az adottságokat, melyek rendelkezésre állnak. A barcai mutatja, hogy a közbringa kihagyhatatlan lehetőség egy város biciklissé tétele felé.
Viszont talán mégsem az elsődleges. Számos lépcsőfok lépés között egy félemelet, ahonnan tudjuk, hogy már majdnem ott vagyunk. Elengedhetetlen a biciklizés pozitív és profi kommunikációja, elindulva az egyenjogúsítástóll az előnyök hangsúlyozásával való népszerűsítésig. Ma ez csupán egyéni ráébredésekkel meg a civilek erejével terjed. Hiányzik az igazi kerékpáros-barát KRESZ, és az egyik legfontosabb: az utak biciklizhetővé tétele. Ez sem milliárdos befektetés, néhol egy-két sáv, behajtás a szembeforgalomba, felfestések és filléres tárolók kérdése, mely mind százszorosan megtérül a városnak és lakóinak. Összetevők nélkül viszont a nagyi sem tálalja fel a húslevest, mert az unokája még örökre azt hinné, elvetélt ötlet volt a nagyinál ebédelni. Pedig az ötlet zseniális, de egyszeri. Nem szabad elrontani, mert akkor ki tudja mikor szeretné valaki újracsinálni.
Ezt taglalja László János, az MK elnöke a jövőbeli budapesti közbringa- rendszerről szóló részletes Origo cikkben.
És jön még pár post Barcelona nagyon stílusos, nagyon 'chic' bringás arcairól.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.