Azt hiszem, tavasz volt, kb. 2 éve. Éppen autót terveztem venni, kerestem a városi életmódhoz legjobban passzoló típust. Viszont amikor végiggondoltam, mikor, hogyan és mire is tudnám használni az autót, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is arra van szükségem. Naponta a munkahelyemre biztos nem autóznék, bulizni sem azzal járnék, maximum nagybevásárláshoz vagy hétvégi kiruccanásoknál jönne jól.

Mindezért fenntartani egy autót? Felesleges. Ugyanakkor szerettem volna függetlenedni a tömegközlekedéstől és inkább a magam útját járni.

Ekkor jött a felismerés: nekem bringa kell!

Nem is tudom, miért volt ez olyan meglepő számomra, hiszen gyerekkoromban vidéken a kerékpározás annyira természetes volt számunkra. Ha pedig  hosszabb céges úton jártam Hollandiában, ott is megragadtam a lehetőséget, hogy belesimuljak a holland stílusba, és a szálloda valamint az iroda között bringázzak.

Ezután már nem volt megállás: sokat beszélgettem bringás srácokkal az irodában, akik véleményezték számomra a neten árult bicikliket; útvonalat javasoltak, merre érdemes otthonról a munkába tekernem; segítettek kiválasztani a megfelelő biciklizárat, és még sok más apróságnak tűnő, ám később igen praktikusnak bizonyuló elemet. Pár hét múlva meg is érkezett Rozi, egy holland típusú 26’-os 3 sebességes városi csoda!

Ekkor még óvatos duhaj voltam: bicikli útról nem nagyon merészkedtem le, leginkább csak munkába járáshoz használtam Rozit, a fejemen többnyire ott figyelt a bukó és kizárólag lapos cipőben tekertem. Viszont csak aktív bringásként vettem észre, mennyi minden segíti a környezetemben a biciklis életmódot: háztól házig bringaút vezet, az irodaházunkban több, jól felszerelt, zárt bringatároló van, a társasházban is csak kérni kellett és zárt tárolót alakítottak ki. Így végre nem kellett naponta felküzdenem a biciklimet az ötödikre!

Rozit feldíszítettem egy óriási piros szélforgóval is, ami frankón visszafogta a teljesítményt, viszont mosolyt csalt az emberek arcára útközben. :)

És nemcsak ők mosolyogtak, hanem én is. Sokkal jobban indul úgy a nap, hogy nem a villamos után futok, vagy a metróra próbálom felpréselni magam, hanem a saját tempómban suhanok végig a napsütésben a Duna mentén. Esténként is mire hazatekerek egy nehezebb nap után, minden munkahelyi stressz elszáll belőlem. Arról nem is beszélve, hogy napi 20 kilométer tekerés után a bőrömben is jobban érzem magam. És ehhez még a tüdőmet sem kell kitekernem, irodai ruhában csak szépen kényelmesen gurulok.

Ez nem street racing. Egy holland bringához szerintem amúgy sem passzol a száguldás. Mostanra már megtanultam mini es maxi szoknyában, és tűsarkúban is tekerni. Legújabb találmányom az egyik combomra húzott vékony gumis hajpánt, ami alá be tudom csíptetni a szoknya szélét, így menet közben nem libbenti fel a szél.

Bocs, fiúk!

Rozit ugyan csak városi bringázásra használtam, azért így is jól jött a 3 sebesség, és a sok úthiba és bukkanó miatt a kicsit szélesebb és duplafalú felni is. Imádom, hogy markolatváltós, mert könnyű kezelni. A szoknyavédőnek hála bármilyen hosszú ruhát, szoknyát vagy kabátot felvehetek hozzá. És hogy ne rajtam lógjanak a csomagjaim, a kosár mellé beizzítottam egy bringás oldaltáskát is.

Viszont időközben rájöttem, hogy 180 centis testmagassággal nagyobb bringára van szükségem, így hát idén tavasszal egy szinttel feljebb léptem: 26’-osról 28’-as bringára váltottam, a szélforgót virágfüzérre, a hagyományos dinamót agydinamóra – vagyis Rozit Oma-ra cseréltem!

A bukót hanyagolom, már rutinosabban és bátrabban közlekedem, jobban érzem magam körül a gyalogos-autós-bringás forgalom rezdüléseit. Új útvonalakat fedezek fel, messzebbre merészkedem. Bringás rendezvényeken veszek részt, új embereket ismerek meg. Többet és mást látok a városból egy gyalogoshoz vagy autóshoz képest. Egy élhetőbb várost látok magam körül.

Kószó Rita írása

Ritával egyébként nemrég kétszer is találkozhattatok a blogon. Egyik képe a fenti volt, a másik a "Csak Csajok" vintage felvonulás alkalmával készült:

A bringaboom arcai sorozatunkban utóbbi években cycle chic módba váltó biciklis közlekedők történeteit olvashatjátok. Ha Neked is van egy jó sztorid és pár képed, akkor küldd el nekünk a cyclechicdothu [kukac] gmail [pont] com-ra!

 
Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!