Akkor kezdtem biciklizni, mikor Szegedről Budapestre költöztem. 2006-ban, szép emlékű szegedi egyetemi évek és néhány év ott dolgozás után úgy alakult, hogy Budapesten találtam új munkahelyet. Az autóm eladtam, mert a budapesti parkolási díjak riasztóak voltak, és mivel egyik albérletből költöztem a másikba, parkolási engedélyt sem tudtam kérni. Közben ismerkedtem a várossal, az utcákkal, üzletekkel. Egy amszterdami kirándulás után, ahol láttam öltönyös fickókat biciklivel munkába járni gondoltam arra először, hogy ki kellene ezt próbálni.Addig az én fejemben a bringázás hétvégi rekreációs tevékenység volt, ami külön öltözéket is igényel.
A neten kezdtem keresgélni, hogy milyen bringám is legyen. Mountain bike-ot nem szerettem volna, meg kosszarvú vékonykerekűt sem, de nagyjából ennyivel vágtam neki a Google-nek. Volt egy rövid, futó kalandom egy használt, fekete kerékpárral, de aztán láttam valahol egy holland Burco-t. Szerelem volt első látásra. Találtam is egy eladót a neten és bár nekem akkor bitang drágának tűnt - ma már tudom, hogy a bitang drága nem ott kezdődik - elmentem megnézni és már együtt mentünk haza.
Rettenetesen nehéz - Critical Mass bringaemelésnél én voltam, aki meg se próbálta -, állítólag hatalmas - van, aki csőrös kamionnak hívja -, de nagyon kényelmes. Egyenesen lehet ülni rajta, a lánca be van csomagolva, így a nadrágom sem kell behúzni a zoknimba, elöl csomagtartó, ahol utazhat a táskám, de ahol elfér a napi bevásárlás is hazafelé. És pont belefér 3 gyűrűsmappa is, ami fontos volt, mikor jogász lévén bíróságra jártam tárgyalni.
Szilárd szerepelt a Magyar Kerékpárosklub Bringával boltba c. kampányában is
Nálam a bicikli közlekedési eszköz lett, ezzel járok dolgozni. Ingben, nyakkendőben, nem sietve. Nem tekintem sportnak, nem is lesznek ettől izmos lábaim, de a városban ideális megoldás. Bárhol megállhatok, mindig mehetek rövidebb úton és mindig gyorsabban érek oda, mint autóval, vagy közösségi közlekedéssel. (Ez azért úgy sikerül, hogy a belvárosban lakom és ott is dolgozom.) Igyekszem a kisebb utcákat használni, a nagykörutat ha lehet kerülöm, és soha, de soha, - na jó, alig - megyek fel a járdára.
Van autóm, de munkába nem járnék vele. Esőben inkább a villamost választom, mert drága mulatság egy öltönytisztíttatás. De egész kora tavasztól, késő őszig naponta bringázom. És nagyon szeretem.
Horvát Szilárd írása
A bringaboom arcai sorozatunkban utóbbi években cycle chic módba váltó biciklis közlekedők történeteit olvashatjátok. Ha Neked is van egy jó sztorid és pár képed, akkor küldd el nekünk a cyclechicdothu [kukac] gmail [pont] com-ra!
Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot és kövesd a blogot a facebookon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
