Hungarian Cycle Chic

Stílusos bringások, bringás stílusok.

Majdnem írtam egy cikket, „Nyugodtan lopj bringát!” címmel

Ugyanis augusztusban ellopták a bringám és hiába bukkantam a nyomára, úgy tűnt, vagy saját erőből oldom meg, vagy végignézhetem, ahogy már eladott státuszba kerül.

De kezdjük az elején. Egy Koga Miyatám van, 30 ezerért vettem használtan, de állítólag ez a gyártó utolsó kézzel hegesztett szériája, volt olyan infóm, hogy az old timer piacon sokkal többet ér. Nekem mindenesetre biztosan, közlekedési eszközöm, hűséges társam hét éve, a mindennapjaim megoldója, napsütésben, esőben hóban, fagyban, egyetemistaként, munkába járva, terhesen, kisgyerekes életemben, túrákon, fesztiválokon… Mikor az utcán hűlt helyét találtam, megszakadt a szívem. Kedd este 9 volt, egy teljes napot állt ott. És nem, nem az volt az első dolgom, hogy telefonáljak a rendőrségre. Meg voltam róla győződve, hogy teljesen felesleges, az lesz az első dolguk, hogy egy rezignált hangon közöljék, ez reménytelen és az aktát hanyag mozdulattal ráhajítsák egy papírkupac tetejére. A bejelentést csak két nappal később, csütörtökön tettem meg emailben, csatoltam képeket, részletes leírást kitérve az egyedi tulajdonságaira és az adásvételi szerződésemből kimásoltam az alvázszámot. Egyedül abban reménykedtem, hogy ha véletlen rábukkannak, tudják, hol keressenek.

img_20170715_163255.jpgVác-Bánk oda-vissza egy fesztiválnyi felszereléssel

Jobban bíztam a közösségi média erejében, fel is raktam egy nyilvános posztot képekkel. Nem sokkal később megjelent kommentben egy Marketplace-es hirdetésre mutató link, az előképen pedig ott volt az én bringám! Persze kicsit variáltak rajta, de egyértelműen felismerhető volt. Remegő kézzel tárcsáztam a rendőrséget, közben a képernyőt delejeztem, csak el ne tűnjön, amíg intézkednek! Logikus lépésnek tűnt a hatóságot értesíteni a bejelentésemmel kapcsolatos fejleményről, ellopták a tulajdonom, tudom, hol van, közlöm velük, innentől ez az ő hatáskörük. Hosszú kicsengés és menüválasztás után izgatottan mesélem a kezelőnek, hogy megvan a bringám, itt meg itt hirdetik, ugye tudnak intézkedni? „Biztos benne, hogy az öné? Mert volt már ilyen, hogy kimentek potyára a kollegák, az ugye a hatóság félrevezetése. Először menjen oda, győződjön meg róla személyesen és akkor hívjon segítséget!” Aha! Láttunk már ilyet, Tolvajkergetőék próbálkoztak vele, sok sebből vérzett az a projekt, de a hatósággal szembeni bizalmatlanságnak sajnos szépen megágyazott a meglopott emberek körében.

Jó, hát akkor erről ennyit, végignézem, ahogy eladják – gondoltam. De másnap azért bementem a kerületi rendőrőrse egyedül otthon nem hagyható kiskorúmmal, hátha a személyes jelenlét számít valamit - gondoltam. A portásig jutottam, aki tájékoztatott, hogy, hja, az, hogy valakinek az íróasztalán landoljon egy ügy, az legalább egy hét. A babakocsit lefelé is egyedül cipeltem a lépcsőkön, ki a kapun, a nap veszettül tűzött hazafelé és megfogalmazódott bennem a bosszankodó cikk címe, amit erről az egészről írni fogok: Nyugodtan lopj biciklit címmel.

sajat12.jpgVele bringáztam a munkába télen is

Azért persze járt az agyam a lehetséges megoldásokon is. Egy hét alatt biztosan eladják. Én az eladónak nem írhatok, mint álvásárló, ki tudja, milyen alaposan nézi át a profilom (mert én mezei Facebook felhasználóként az álprofil egyetlen ismerősétől, egy brazil, Budapesten tanuló diáktól, percek alatt megtudtam a telefonszámát). Ha rájön a trükkre, örökre nyoma vész. Tehát, egy ismerőst kéne szereznem, aki megbeszél egy helyszínt és időpontot, én megyek oda, a nevében elkérem kipróbálni és egyszerűen eltekerek. Nyilván nem fog rendőrt hívni.

Péntek, még mindig dél előtt, első emberem ráír az ürgére, az válaszol, azt írja, Monoron lehet megtekinteni. De hát a hirdetésben Budapest szerepel, írja emberem. Sajnálja, Monor, most hétvégén. Aztán egyszercsak elhagyja a beszélgetést.

Következő emberemnek – talán mert nőnemű és kevésbé érzi veszélyesnek – hirdető készségesen felajánl egy közeli forgalmas csomópontot mint megtekintési helyszínt. Örülünk, az már egy központi, biztonságosabb terep. Nyilván emberemet nem küldeném oda egyedül, de még kettesben sem, szervezésbe kezdek, sok jó kiállású barát örömmel segítene. Én meg vívódom.

Nem, semmiképpen nem akarok erőszakot, nem akarok még csak megfélemlítést sem, sőt, még csak a visszalopást sem érzem ideális megoldásnak. De mi a kénköves istennyilát tehet az egyszeri állampolgár ebben a helyzetben? Egyedül fellépni egy teljesen ismeretlen személy, vagy személyek ellen a jogos tulajdona visszaszerzése érdekében több mint kockázatos.

huszthy_zita_katalin_ellopott_koga_miyata_01.jpgBevásárlás

Itt tartottunk délután kettőkor, amikor csörgött a telefonom. A rendőrségtől hívtak, az egy hétből pár óra lett, nyomozóhoz került az ügyem. Kérdezték, be tudnék-e jönni tanúskodni a bejelentésem ügyében. Mondom örömmel, sőt, fejleményekkel is szolgálhatok, este 7-re megyek visszavásárolni a bringám, velem tartanának-e? A vonal túlvégén meglepett csönd, izgatott duruzs, „akkor legyen szíves 6-ra idefáradni, megbeszéljük, hogyan álljunk fel az akcióhoz".

Most már elégedetten raktam le a telefont és pár óra múlva újra ott voltam az őrsön. Több civilruhás rendőrrel és civil autókkal mentünk  a helyszínre, világos volt, hogy ők a legrosszabbra is felkészültek. Egyikük velem tartott, a többiek a tér különböző pontjairól közelítették meg a gyanúsítottat. A bringámat már messziről kiszúrtam, az ipse gurulgatott rajta, majd leült egy szegélyre. Mikor már csak pár lépésre voltunk, kísérőmnek megcsörrent a telefonja. Felvette, majd riadtan utánam szólt, hogy várjak egy pillanatot, félreértés történt, a többiek a tér másik oldalára mentek. De már nem volt visszaút, megvolt a szemkontaktus, a fickó várakozón vigyorgott. Ott volt a biciklim karnyújtásnyira, a pulzusom a reggel óta tartó 180-ról visszacsendesült, elszállt minden félelmem és határozottan léptem oda nem felejtkezve meg arról, hogy álvásárlói nevemen mutatkozzak be.

Tudtam, húznom kell az időt, úgyhogy egy rövid bevezetőt követően megkérdeztem, kipróbálhatom-e a biciklit. Készséges igen volt a válasz, én komótosan felültem, kicsit bizonytalankodtam (ezt nem színleltem a kicserélt alkatrészekből kifolyólag), majd eltekertem a naplementébe. 5 méterre se juthattam és már hallottam a hátam mögül, „Jó napot, rendőrség! Honnan van ez a kerékpár?” Volt zsebkiürítés, magyarázkodás, egymásnak és az én vallomásomnak ellentmondó állítások, bilincskattanás. Én meg csak álltam ott és nem viccelek, könnyes szemmel simogattam a bringám kormányát. Ezt teszi hét év együttélés.

koga_miyata.jpgÚjra együtt

Visszamentünk a kapitányságra, én kocsival, a biciklimmel meg behajtott az egyik kolléga, mondanom se kell, ő ért be hamarabb. Átnéztük még a térfigyelő kamera felvételeit, 25 órányi anyagot, de egy építkezési állvány pontosan a bringatárolót takarta ki, ez alapján tehát nem született bizonyíték. A vallomásom felvették, de ott kellett hagynom a biciklim, a kicserélt alkatrészek nem az én tulajdonomban voltak, jogi patthelyzet. Az ígért további nyomozás sem hozott eredményt, pár hét múlva érkezett a levél, hogy az ügyet gyanúsított hiányában lezárják.

Mi van mégis? Sikerélmény! Meglett a kerékpárom, azóta kiadták, újra használatba vettem. És talán a tolvajnak, akárki is volt, egy időre inába száll a bátorsága és leáll a biznisszel.

Szóval mit is lehet tenni a bringalopások ellen? A lakatolás is fontos alap, ezekre érdemes figyelned:

  • Használj erős, vastag láncot, lakatold akár külön a kerekeket is.
  • A vázat is zárd mindig, csak a kereket ne! Ha "merülőforraló-típusú" támasszal találkozol, jelentsd a fenntartónak, kihelyezőnek, hogy ez kerékpártárolásra alkalmatlan.
  • Közterületen jól látható helyen hagyd a bringád.
  • Cseréld le a kerekek vagy az ülés gyorszárjait fixre, mindennapos tekerésnél ezeket úgysem fogod állítgatni.
  • Az egy mozdulattal lekapható kiegészítőket, pl. a lámpákat inkább vidd magaddal, amíg magára hagyod a biciklit.

Van egy csomó egyéb módszer is:

  • Először is fotózd le a bringád, fotózd minden oldalról, fotózz részleteket!
  • Ha van adásvételi szerződésed (légyszi legyen!), azt őrizd meg, szerepeljen rajta az alvázszám!
  • Győződj meg róla, hogy nem lopott a kerékpár, amit használtan veszel. Ha gyanús, jelezd ezt az eladási felületen (Marketplace-en pl. lehet jelenteni a hirdetést)!
  • Ha ellopták a kerékpárod, ne habozz, jelentsd be a rendőrségen! Tudom, reménytelennek tűnik, nekem is annak tűnt, de még ha nem is volt lezárva, az a tied, a lopás bűncselekmény és ki tudja, a rendőrségnek milyen plusz információi lehetnek. Arról nem is beszélve, hogy előfordul egy-egy nagyobb fogás, több lopott bringa megtalálása, ezeket összevetik a körözés alatt lévő darabokkal.
  • Ossz meg hírt, felhívást a lopásról! A közösségnek ereje van!
  • Figyeld a használt online piacokat, ha felbukkan, vedd fel a kapcsolatot a hirdetővel, vagy ha biztonságosabbnak érzed, kérj meg erre ismerőst. A lényeg, hogy maradjon szem előtt, de még jobb, ha meg is tudsz beszélni álvásárlást.
  • Bízz a hatóságokban, nekik is érdekük sikeresként elkönyvelni egy ügyet, arról nem is beszélve, hogy nem a fánk és a céges autó miatt választották ezt a hivatást.
  • És nem utolsó sorban, ha látsz valami gyanúsat, állj meg, figyelj egy darabig, ha még gyanúsabb, lépj közelebb, ha egyértelmű a helyzet, szólítsd meg az illetőt, kérj segítséget készíts képet vagy videót a telefonoddal!

A bűnelkövetők legnagyobb előnye a kárvallottak passzivitása és beletörődése. Holott az én történetem is azt bizonyítja, hogy van eszköz a kezünkben, amivel aktívan tudjuk segíteni a hatóság munkáját.

Nagyon köszönöm mindazoknak, akik léptek, tettek, kattintottak az ügyem érdekében, ez közös munka volt.

 

***

Tudtad?

A Magyar Kerékpárosklub tagjaként nem csak a szervezet bringás fejlődésért végzett munkáját támogathatod, hanem baleset-, felelősség- és biciklilopásra vonatkozó biztosítás is jár neked. Ha ellopták a biciklidet, kártérítést kaphatsz.

Ha december 6-ig belépsz, akkor garantált ajándékként egyedi maszkot kapsz és 77 szuper nyeremény vár még. Részletekért kattints ide!

***

Kövess minket Instagramon is, ahova mindennapos bringás képeket teszünk fel!

A bejegyzés trackback címe:

https://cyclechic.blog.hu/api/trackback/id/tr9416128926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cycle chic

A bicikli nem egyszerűen közlekedési eszköz, hanem egy igazi stíluselem. Nem kér kompromisszumot, nem kell hozzá öltözni, hiszen maga öltöztet. És még a városokat is jobbá teszi. 

 

 

Van képed? Küldd el a cyclechicdothu [at] gmail [dot]com címre. Ha küldesz képet, egyben elfogadod, hogy utómunkázhatjuk.

Copenhagen Cyclechic

 

Címkék

andrássy (51) bad (33) bajcsy (66) bam (47) bicikli (156) budapest (806) cargo (43) critical mass (68) csaj (890) csajok (99) csizma (75) csomagtartó (71) cyclechic (113) divatbemutató (54) dupla (30) elegáns (102) eső (40) farmer (61) felvonulás (67) fiú (153) fixi (48) fotópályázat (35) gyerek (88) gyerekülés (33) harisnya (40) hátizsák (47) (30) ing (55) kabát (63) kalap (38) kesztyű (30) kiskörút (114) kosár (198) közbringa (33) külföld (78) kutya (44) lakat (31) lány (322) magassarkú (137) margit (52) margit híd (31) napszemüveg (125) (92) nyár (306) öltöny (73) ősz (276) pasi (469) pasik (31) programajánló (44) sál (100) sapka (94) szállítás (31) szoknya (149) táska (112) tavasz (367) tél (259) videó (112) virág (42) zakó (30) Címkefelhő
süti beállítások módosítása