A Critical Mass szervezőivel, vagyis Küküvel, Sinyával és hf-el kiruccantunk Amszterdamba és pár vidéki városba, hogy megpróbáljuk megfejteni a titkot, mitől a világ legbringásabb országa Hollandia. Nem biztos, hogy a március 15. körüli tanulmányút mindenre elég volt, de a reggeltől estig való tekerés és a helyiekkel való beszélgetés sok mindenre fényt derítettek. Ha pedig arról beszélünk, hogyan lehet jobb egy város, érdemes azoktól tanulni, akik a legtöbbet tudnak erről.

Amsterdam - bicycle city from Cyclechic hu on Vimeo.

Amszterdamról mindenki tudja, hogy a világ egyik legbiciklisebb városa. Egy korábbi adat szerint a városban megtett utak 40%-a történik kerékpárral(a legbiciklisebb város Groningen, róla egy következő posztban írok). A koppenhágai cycle chic-et üzemeltető Copenhagenize egyedien összerakott bringás város indexét Amszterdam vezeti – ez az a lista amúgy, amin tavaly 10. lett Budapest.

Amszterdam tényleg a bringások Mennyországa, Mekkája, Paradicsoma és Szentélye egyben. Egy olyan pörgő nagyváros, ahol a bicikli a legalapvetőbb közlekedési eszköz. A hollandok mindent megoldanak biciklivel, vagy fordítva, amit nem oldanak meg biciklivel, azt nem is lehet. Mindenki használja és több, mint 100 év tapasztalata, szokásai és infrastruktúrája áll a lakók rendelkezésére születésüktől a halálukig. Nincs olyan dolog, amit nem lehetne elintézni kerékpáron, és ez meglátszik a legkülönfélébb „haszonjárműveken”: itt a bicikli egyben a városi terepjáró, a családi egyterű, a csajos bevásárlóautó és a pimp járgány. A bringa egy természetes, mindennapi használati eszköz és nem több – de ettől ilyen szuper az egész. Bár a város a maga 700 ezer lakójával nem túl nagy, de környékével együtt több mint 2 millió embert szolgál ki. Egyszerre üzleti és turista központ, izgalmas, érdekes, nagyon sok arca van, egy szóban mondva egy meseváros. Ahol a bringás blogger a boldogságtól ugrál az utcasarkon…

Hagyomány, városszerkezet, infrastruktúra

Valószínűleg ez az a három dolog, ami miatt ma bringás város Amszterdam. A belvárost csatornák szövik át, az utcák szűkek, de a város többi részén is mindenhol ott a víz, a nagy utakon is fekvőrendőrök és bringasávok vannak, és sehol sincsenek óriási autóparkolók. Ez az adottság alapvetően kizárja, hogy az autók elvegyék az emberek életterét, ahogy az itthon és máshol is megtörtént. A bicikli elfér és mindenhova el lehet jutni vele.

A biciklizésnek világszerte évszázados hagyománya van, de a második világháború utáni városfejlesztés sajnos a legtöbb helyen háttérbe szorította az autó ellenében. Mára látszik, hogy ez az elképzelés csődbe jutott és Budapesten is lassan, de elkezdték visszavenni az emberek a tereiket a négykerekűektől. Amszterdamban a hatvanas évek környékén tiltakozások indultak a motorizáció előtérbe helyezése és a szaporodó halálos balesetek ellen. Az emberek továbbra is biciklizni akartak. Nem szakadt meg a hagyomány, nem kell újratanulni a városi biciklizés egyszerűségét.

A képen a Mr Visser tér látható 1970-ben. A videónk ugyanazon a sarkon készült március 15-én, ahol az archívon a sok kocsi áll.

Sokak szerint a bringázás infrastruktúra kérdése. Ez nem feltétlenül van így. Sokszor elég csillapítani a forgalmat – Amszterdamban viszont elég csilles már így is. Szűk utcák és csatornák szövik át a belvárost, de ahol nem, ott is meg vannak emelve a kereszteződések és a nagyobb utakon is lehetnek fekvőrendőrök. Tény, hogy mindenhol bringautak és sávok vannak: van ahol két oldalt kétirányú, van ahol kétoldali egyirányú, van ahol szeparálva, van ahol az úttal egy szintben vezetve.

A széles infrák és a kevés autó teszi lehetővé, hogy egymás mellett, beszélgetve, gyereket tanítva lehessen tekerni, ami óriásit dob a hangulaton és nem mellesleg kényelmes is, leszámítva azokat a helyeket, ahol bringás dugók alakultak ki. Kiváncsian várjuk, hogy mikor fogják bővíteni a több helyen „szűkös” bicikliutakat, mint az a fenti videón is látszik. Sokszor úgy tűnhet, mintha pár helyen a gyalogosok háttérbe szorulnának, de az igazság az, hogy alig gyalogolnak az emberek. A metró, a villamos és a busz nem tömött, mert ott a bicikli.

 De van itt különbejáratú híd, komp, meg visszaszámlálós lámpa is bringásoknak:

Bár mindenhol van biciklitároló, az sosem tud elég lenni, így onnan lógnak a bringák ahonnan csak tudnak, vagy épp csak kitámasztva és a kereket lezárva hagyják őket az utcán tulajdonosaik. Nagyobb helyeken több ezres, emeletes bringaparkolók várják a tekerőket.

A központi vasútállomásnál például egy 2500 férőhelyes, 3 emeletes parkoló áll, a pályaudvar épülete alatt még 1200 őrzött hely van, de a környék többi részét is beborítják a bicajok. És igen, lopnak: lopnak a tolvajok és a tiltott helyekről lopnak a helyi közteresek is, akik próbálják valahogy fenntartani a rendet, amíg nem épül több parkoló. És hogy miért kéne több parkoló bringáknak, mint autóknak? Mert egy autó helyén elfér 6 bicikli és akkor még nem beszéltünk a környezeti haszonról sem.

 
Egy gimnáziumnál:

 Áramlás

A helyzet az, hogy a közlekedés szó helyett Amszterdam esetében érdemesebb az áramlás kifejezést használni. Nem németes szabálykövetés folyik itt, hanem egymásra odafigyelve közlekednek az emberek. Kisebb utcákból ömlenek bele a bringások a nagyobb forgalmába, majd kézjelekkel leválnak róla. A kereszteződésben eligazodnak a tömegben és nincsenek balesetek. Ha megérkeznek valahová leteszik a bicajt az első helyre és nem bonyolítják túl: sokszor csak a kerékzárat csapják rá és mennek a dolgukra.

Mivel itt az autósnak is van bringája, meg fordítva, így – ahogy mondani szoktuk - nincsenek autósok és biciklisták. Mindenki ismeri a másik viselkedését és tudja, hogy átfér-e a piroson, kell-e lámpa vagy leszálljon-e a sétálóutcában, ha nem néz oda a rendőr. Gondot csak a gyakorlatlan turisták tudnak okozni, de a rutinnak és a hangos biciklicsengőknek köszönhetően hamar megoldódik a zavar.

 Miközben elsőre kaotikusnak tűnhet a látvány, tök biztonságos az egész. A biztonság pedig a rendszerből fakad, aminek a sok bicajos és a közös tudás az alapja. Mivel itt mindenki biciklis, mindenki tudja, mit csinál a másik. Ezért nem gáz, ha valaki még átcsúszik a piroson, ha nincs lámpája vagy éppen kéz nélkül teker (ahogy a hollandok helyettesítik a kesztyűt). Odafigyelés, jelzések és tapasztalat a rendszer alapja.

Olyan ez, mint a víz: arra áramlik, amerre tud, de ha beledobunk egy követ (ami legyen pl a bénázó turista), a víz meghullámosodik, de a hullámok szépen ellaposodnak.

Bicikli típusok, szállítás bringával

Amszterdamban mindent el lehet intézni biciklivel. Bringával járnak bevásárolni, biciklivel viszik a gyerekeket oviba, de a nagyobbak már ott tekernek a három tesó mellett. A bringák nagy része eléggé lelakott – hiszen minek a karbonvázas fenszi -, de elég sok piperkőcebb bicaj is van a hollandok feneke alatt. Olcsóbb és drágább, de általában mégis nagyon egyszerű megoldások teszik lehetővé a gyerekszállítást, bevásárlást, mindezt a mindennapos ruháikban, a legtermészetesebben intézik a hollandok. Talán ezért is tűnnek olyan fittnek a hollandok még idős korukban is.

Gyerekszállítás:

  
Cucc cipelés:

Feltűnő bicajok:

Az Albertcuip-i piacon egy két gyerekét és a bevásárolt cuccait szállító apuka kicsit értetlenkedve mondta el, hogy van kocsijuk és használják is, ha épp az a kézenfekvő. A belvárosi parkolás egy évre 200000 ft körül van.

A biciklik 99%-án alapfelszerelés a csomagtartó, ami nagyon praktikus tud lenni, ha segíteni kell egy ismerősünknek:

Öltözködés

Mivel a bicikli csak egy eszköz, így senki sem öltözik biciklisnek. A cycle chic filozófiát igazolva mindenki aszerint öltözik, ahogy szeret és ahova megy. A városban körbepillantva nem lehet elég irányba nézni, hogy ne magassarkús, ultracsinos csajok, stílusos, elegáns urak és decens asszonyok égjenek a retinánkba. 100-ból egy emberen van sisak, de megfigyeléseink szerint ők külföldiek, vagy épp országúti edzésre tartanak. Olyan itt a „biciklis” ruha, mintha bundában mennénk a nudista strandra: hordhatod, de biztos, hogy alien-nek nézel ki benne. Pedig itt is sokan sietnek, sokat esik az eső, hideg is van, de mégis csak a bringás rendőr az, aki beöltözik a biciklizéshez. A többiek maradnak a saját stílusuknál.

A rendőrök öltöznek csak be a bringázáshoz:

Lehet-e Magyarországból Hollandia?

Nyilván nem, de nem is ez a kérdés. Hollandia földrajza, történelmi és gazdasági háttere más, mint a magyar. Nálunk hosszú kihagyás után most éled újjá a nagyvárosi biciklizés. Az új kiskörúti bringasáv idén tavasszal már sokszor nem is bírja levezetni az évente duplázódó forgalmat és remélhetőleg a rémisztő vidéki jelek ellenére egyre élhetőbbek lesznek a hazai városi terek.

Amit mi tehetünk – de ez akkor legyen kötelező! – az, hogy tanulunk a hollandoktól. Egyéni szinten fontos, hogy saját igényeinkhez igazítva kipróbáljuk azt, ami máshol már bevált. Vegyük elő a kopott régi bicajt, (ha megtehetjük) rendeljünk magunknak teherhordó kerékpárt vagy csak szereljünk fel csomagtartót és gyerekülést, és nézzük, mit lehet kihozni belőle – láthatóan mindent. Aztán az egyéni tapasztalat úgyis eldönti, hogy mikor hova és hogyan használjuk a biciklit, de ésszerűbb közlekedéssel nem csak magunknak teszünk jót, hanem mindenkinek. A városvezetésnek pedig kötelessége, hogy mindent megtegyen, hogy kielégítse a látható igényt a városi biciklizésre, mert fillérekért iszonyú hatékonyan alakítható át vele a közlekedés (és nekik is megéri, ha a választóik egészségesebb, szebb és élhetőbb környezetben élnek, akik maj tudni fogják, hová ikszeljenek;).

Itt az idő, hogy bringás parkolók épüljenek az átalakuló csomópontokban (pl. Moszkva alias Széll Kálmán tér, metró és vasútállomások), tárolók nőjenek ki a földből mindenhol, kétirányúsodjanak az egyirányú utcák bringásoknak, piktogramok és sávok kerüljenek az utakra, akár az autósáv kárára – ahogy növekszik a bringások száma és drágul a benzin, úgyis tele lesznek hamar. És igen, bringaszállítás az elővárosi vonalakon, széles bicikliutak a bevezető utak mentén, belvárosban forgalomcsillapítás. Mindez filléres beruházás, óriási haszonnal.

A világ legnagyobb bringás arányával rendelkező Groningenről és az amszterdami bringás szokások egyes részleteiről további posztokban jönnek!