Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy Mikael, a Copenhagenize.com szerkesztője utánközlési engedélyt adott Dave Horton szociológus eredetileg nála megjelent cikksorozatára. Mostantól két hetente olvashatjátok a "Félelem a kerékpározástól" sorozatot.

Dave Horton szociológus és a biciklik szerelmese. Tagja a Cycling and Society Research Groupnak (Kerékpározás és Társadalom Kutatócsoport), amely a kerékpározás tanulmányozásában tapasztalható kulturális fordulat előfutára, és évente rendez szimpóziumot az Egyesült Királyságban. Dave a Lancasteri Egyetem környezeti kérdésekre szakosodott központjában dolgozik egy a sétálást és a kerékpározást tanulmányozó projekten. Igyekszik írásaival támogatni a biciklizés ügyét, hiszen a kerékpározás alapvetően egy jó dolog.

Félelem a kerékpározástól - 1. rész, bevezetés

A legtöbben végre rájöttek, hogy a kerékpározás „jó dolog”, de sokan még mindig nem bicikliznek. Vajon mi akadályozza őket abban, hogy biciklire üljenek? A kifogások általában fizikai tényezőket sorolnak fel, például az éghajlatot, a hegyeket és az infrastruktúrát. A kerékpározás érzelmi akadályairól általában nem beszélnek, pedig ezek is legalább ugyanennyire fontosak. Az érzelmi tényezők között az első helyen szerepel a félelem a kerékpározástól. Valószínűleg már találkoztunk ezzel, legalábbis Angliában, ha olyan barátainkkal beszélünk, akik nem bicikliznek, hamar rájövünk, hogy tulajdonképpen kissé félnek a kerékpározás lehetőségétől.

Magától értetődően ez a félelem a szorongáshoz köthető, hogy a gyorsan haladó autók mellett védtelen közelségben tartózkodunk, félünk a karamboltól, a sérüléstől, és a haláltól. Azonban a félelem a kerékpározástól ennél összetettebb. A kerékpárosok a közterületeken sokkal nyitottabb, kevésbé irányított módon haladnak át, mint az autósok. Ez a kerékpározás egyik legnagyobb örömforrása, de a sebezhetőség érzését is felerősíti. Néhányan kétségtelenül attól félnek, hogy hülyén fognak kinézni a biciklin, félnek attól, hogy a nyilvánosság előtt testmozgást végezzenek, illetve tartanak attól, hogy idegenek zaklatják vagy bántalmazzák őket. A városok tele vannak félelemmel, amelynek részben oka, és következménye az, hogy az emberek autóval járnak.

A félelmek a kerékpározástól szociálisan, földrajzilag illetve történelmileg változnak, azaz attól függenek, ki vagy (férfi, nő, gyermek, fiatal, idős, fekete, fehér, kövér, fitt), hol vagy éppen (Koppenhágában, Brüsszelben, Bombayben, kisvárosban, vidéken, úton, bicikliúton), illetve mikor vagy ott (nappal, éjjel, csúcsforgalomban, hétvégén, télen, nyáron, a múlt században, most, vagy a jövőben…). Idővel ezek a félelmek kulturálisan beágyazódhatnak, és így nehezen változtathatók meg. Azonban mégis érdemes azon dolgozni, hogy megváltoztassuk őket.

Később el fogom magyarázni, hogyan épül fel a kerékpározástól való félelem, de szeretném azt is leszögezni, hogy ez a félelem valós. A motorizált fémtárgyak valóban megnyomoríthatnak és megölhetnek bennünket, és a városban mindenhol körülvesznek minket. Ahogy az autósok egyre nagyobb biztonságban érzik magukat, a kívülállók által tapasztalt élmények az autóvezetéssel kapcsolatban egyre rosszabbak. A kerékpárosok sokkal fenyegetettebbnek érzik magukat, úgy érzik, kevésbé vannak biztonságban. Az Egyesült Királyságban a huszadik század második felében az emberek az ésszerű megoldást választották: leszálltak a bicikliről. A kerékpározás és a nagyvárosok hanyatlásnak indultak. Most végre megpróbáljuk mindkettőt visszanyerni.

A kerékpározástól való félelem érthető. Mindazonáltal az is érthető, hogy a kerékpáros aktivisták megpróbálnak meggyőzni másokat a félelmek alaptalanságáról. Nagyon helyesen elmondják, hogy a kerékpározás valószínűleg nem halálos, a kerékpározás objektíve biztonságosabb, mint a lovaglás vagy a rafting, a golf, a kertészkedés, vagy bármilyen más tevékenység. Emellett az egészségünkre nézve sokkal veszélyesebb, ha nem kerékpározunk, mintha kerékpároznánk.

Szóval merre is tartunk? Néhányan félnek a kerékpározástól. Persze jobb volna, ha nem félnének, mivel minél több ember biciklizik, az annál jobb dolog. Azonban ahelyett, hogy lekicsinyelnénk az emberek félelmeit a kerékpározással kapcsolatban, és megpróbálnánk meggyőzni azokat, akik félnek, hogy tévedésben vannak, véleményem szerint jobb volna, ha közelebbről is megvizsgálnánk, hogyan jönnek létre ezek a félelmek. Amennyiben megértjük azt a mechanizmust, hogy a kerékpározás hogyan válik veszélyessé és félelmetessé, talán képesek leszünk ezeket a mechanizmusokat közvetlenül megcáfolni, és nem azokra az érzelmekre hatni, amelyeket ezek a mechanizmusok előidéztek. Ezért írtam ezt a cikket, amelyet most a Copenhagenize.com (és a cyclechic.hu - a büszke szerk.) sorozatként közöl.

Fordította: Liptay ciklon Orsolya

Dave Horton cikksorozata:

- Félelem a kerékpározástól 1. - Bevezető

- Félelem a kerékpározástól 2. – A kerékpározástól való félelem felépítése

- Félelem a kerékpározástól 3. – A sisakviselést népszerűsítő kampányok

- Félelem a kerékpározástól 4. - Új biciklis terek

- Félelem a kerékpározástól 5. - A kerékpározás elidegenítése