Amikor leszálltam a vonatról, tudtam, hogy most jön a sok látnikell dolog. Arra viszont nem számítottam, hogy Firenze nem is Olaszországban van. Mert ugyebár az olaszok nagy kabriókkal, vagy robogókkal járnak, bringások pedig csak a Giron vannak. Nos, Firenzében több olasz- sztereotípia is ledőlt a fejemben, kezdve a népek bőrszínétől leginkább addig, hogy a vasútállomás környéke nem más mint egy óriási bringatároló- káosz. Ameddig a szem ellát hevernek a bringák egymáson, a tárolókban, meg a tárolásra alkalmas helyeken. És nem csilivili darabok: koszos, szakadt, épp ettől szép ősrégi Bianchik, indiai bringák, kempingek, eldobált roncsok és persze bőrülések mindenfelé. Az egész városban.
Az ékszerész hölgy a bolthoz illő bringáján várja a vásárlókat, teljes szín összhangban, magassarkúban:
Azt is szokták mondani az olaszokról, hogy rosszak az utak, és szörnyű a forgalom. Firenze útjainak nagy része vagy nagy kockaköves és sima, vagy aszfaltos. De persze nem is hurkagumikkal jár a nép, így a kisebb zökkenők sem ártanak meg senkinek. A forgalom? Az ultramodern kabrióban ülő olasz macsó buddhista nyugalommal áll be az út közepén lassan, nézelődve tekerő fekete macsó mögé. Dudaszó? Nincs.
Egy szelet az állomás környékéről:
Tehát béreltem egy bringát 4 euróért (!) egy napra. Szétszabdaltam vele a várost. Képek hamarosan még még és méééggggg
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
