Ez az idő is eljött: közlekedésbiztonsági észosztás, adekvát chic képi illusztrációval.
Mit láthatunk a képen? Egy hölgyet korrekt casual ruházatban, válltáskával, megüli kerékpárját, de póza furcsa, a nagy autó ijesztően kanyarodik. Ez csakis azért van, mert a hölgy autós módra állt meg a posztoló mögött, nem előregurulva, ahogy biciklivel egy pirosnál lehet - és milyen jó is. A posztoló viszont nem indult el, így hölgyünk már nem látszott a nagy autóból, mire a sarokra ért (a külvilág se nagyon élvezhető ezekből az autókból, tehát chic negatívak -a szerk.). A kocsi kanyarodott, a hölgy megijedt, majd a járdán folytatta útját. - Még jó, hát majdnem elcsapták! - zúg a közönség.
A hölgy tehát a járdán haladt tovább ugyanolyan tempóban, veszélyeztetve a kapukból kilépőket és saját magát, főleg azzal, hogy a sarkokon sem látják, így könnyebben elütik vagy elélépnek. Pedig az út kihalt volt és széles. Ilyenek viszont ezek a rossz berögződések, a belénk nevelt félelem.
Most tehát felhúzza szemöldökét a chic-oktató, mutatóujját nevelően meglóbálja és felhívja a figyelmet arra, hogy tessenek magabiztosak lenni! A lámpánál előregurulva nem csak a füstöt nem kell szívni, előbb is lehet indulni, jé obban látszunk. Határozottan tekerve sokkal jobban biztonságban vagyunk, mint ha kívüről egy kacsázó, mindentől megijedő alárendeltségéet mutató társa van a közlekedésben. Ez ilyen ördög falra festése effektus. A hasonló kis utcákban való begyakorlás után már a chic tömegeké lehetnek a sugárutak is, de ehhez le kell vetkőzni a belénk nevelt félelmet és alárendeltség érzést.
Hiszen, ha így maradnánk, mit fotóznánk itt mindenkinek az örömére?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
