Sietni kellett, nagyon-nagyon. Éltem a felkínált fuvar lehetőségével. Bepattantam hát kedves ismerősöm autójába. Full izoláció, nyárias meleg odabenn, valami kellemes illatot fújt be a vicces propelleres kütyü a szellőző felől, chillout-zene.
Aztán piros, még egy piros és mégegy. Végeláthatatlan hosszú sorok az utakon. Dehát csak péntek kora délután van és már moccanni sem lehet az utakon? Tik-tak, ketyeg az óra és én még sehol sem vagyok. De leginkább ott nem ahol kellene. Fejben lejátszom, merre tudnék menekülő utazni....ha biciklivel lennék. Stefánia- Városliget- Podmaniczky, még a magassarkú ellenére is meglenne gyorsan. Tik-tak. Frusztrálódok egyre inkább. Bicajjal már ott lennék. És még a napi feszültséget is kitekertem volna magamból. Ehelyett tettem rá még egy lapáttal.
Nemúgy a bringás lány a képünkön, aki a nagy dugó ellenére is céltudatosan halad előre. És szettjén látszik, ő is mostanában járt C&A-ban. Hasonló sapka-sál kombót már mi is kinéztük magunknak.
fotó: Áronunk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
