Amatőr-autodidakta vakutanfolyamunk következő akcióján már kicsit igyekeztünk finomítani a perzselő fotonágyú hangulaton, úgyhogy a pultnál italrendelés közben eszközöltük is a beruházott felszerelést: egy darab fehér papírfecni a táska aljáról, méretre szaggatva (kézzel, szigorúan) és szintén a táska alján talált cellux gurigáról kapirgált maradványok.
Oké, elismerjük, nem az a kimondott Sartorialist-típusú profizmus, de hát szegény ember vízzel, ugye, lusta ember meg utánaolvasni is lusta és hasonló életbölcsességek.
Na, ennyit akkor erről, remélhetőleg javuló tendenciát fogunk produkálni.
Mert az ember szíve vérzik amikor azt látja, hogy ilyen párosok gurulnak az éjszakában ő meg a fénykúpokkal meg TTL beállításokkal bajlódik és nem tudja értékén megörökíteni őket, aztán próbál még a PS-hez nyúlni... (de biztosan találkozunk még, na majd akkor! :)
Neki pedig köszönjük a hűvös profik türelmét, amint zokszó nélkül sokadjára is modellt állt a néhol Chaplin-i burleszkbe hajló kísérletezéshez.
De hát a bringa egy nagyon klassz dolog és aki ilyen klassz dologban részt vesz, az rossz ember nem lehet :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
