Június 20 és 24 között Dublinban jártunk, ahol a Magyar Kerékpárosklub képviseletében a VOCA találkozón és a helyi Bike Week konferenciáján vettünk részt, amit a Dublin Cycling Campaign szervezett. A két napos konferenciázás témája a férfiak és nők közti aránykülönbségek eltüntetése volt, hiszen Írországban 4:1-hez a pasik aránya a közlekedésben. Ez pedig nem egy túl szexi arány, ugye?

Az út összes (egyébként baromi érdekes) szakmai tapasztalatával most nem untatunk titeket, a konferenciáról írt tudósítást elolvashatjátok a Magyar Kerékpárosklub honlapján. Nézzük inkább milyen a dublini bringás élet!

Dublin -a helyiek szerint sem átlagos- 12 fokos és szakadó esőben gazdag júniusát leszámítva szuper hely. Néha olyan érzésem volt, mintha London lenne kicsiben, és ha azt nézzük, hogy itt is bringás a polgármester, akkor a hasonlat még jobban áll. A most második ciklusát töltő Andrew Montague alatt csillapították a belvárosi forgalmat az átmenőforgalom elől lezárt Temple Bar mulatónegyed körüli 30 kilométer/órás zóna bevezetésével, közbringa rendszerrel és bringasávok építésével fejlesztették a városi közlekedést. Nekünk persze baromi furcsa volt a baloldali közlekedésben tekerni, de a helyi sofőrök úgy tűnik hozzászoktak a látványhoz és jól viselték a bénázásunkat. Építészek persze kritizálják a városvezetést, mert tényleg lenne még mit tenni, a polgármester pedig még több közbringát és még több, még nagyobb bringasávokat ígér az autóforgalom helyének elvételével.

A helyi Rákóczi útnak megfelelő Dame street egy tömött és nagyon forgalmas út, bringasávok nélkül, keskeny járdákkal, viszont 30-as sebességhatárral. A sebességcsökkentés 70%-al vetette vissza a balesetek számát és a dugóban egyre több bringás tör magának utat:

Azt mi is tapasztaltuk, hogy tényleg több pasi bringázik, mint nő, és kissé túl van pörgetve a rikító és technikai ruhák piaca (furcsa angolszász szokás), de a többi Dubliner viszont mindennapos stílusában teker és reméljük ez az irány csak fejlődni fog.

Mr. Bringabérbeadónk:

Cyclechic olvasó magyar pincérlánnyal is találkoztunk:

Stílusos, elegáns idősebb angolszász urakat biciklin látni egy nagy öröm

Az eső persze könnyen elrontja a dolgokat és ahogy Dublinban ömlik órákon keresztül, az nem hasonlítható egy vizes őszi naphoz itthon. Ilyenkor előkerülnek a vízálló cuccok.

Doru Bukarestből érkezett és ő sem hozott egy esernyőt sem:)

Néha pedig meg kell küzdeni az esővédelemért, főleg ha viharosan fúj a szél is

A kép jobb oldalán látható hölgy olyan ruhákat gyárt, amik vízállóak, de jobban hasonlítanak egy utcai viselethez. Ráadásul amint elállt a a dézsából öntött áldás, egy cipzárral lekapta az alsó részét, ami a nadrágját védte

A dublini bike share a bécsi rendszer továbbfejlesztett változata és agy sikere van a helyiek között. A közbringa rendszer egy ilyen csapadékos városban különösen jól jöhet, mert egyszerű használni és ha valakinek nincs saját bringája, de épp nem esik, akkor is könnyen felülhet és már ott is van az uticéljánál.

Dublin belvárosa éjszaka levetkőzi magáról az összes jólneveltségét és az utcákat eluralja a fesztivál hangulat. Még akkor is, ha ömlik az eső és mi magyarok vacogunk. A víztől csillogó kockakövekkel kirakott Temple Bar utcái és környéke ilyenkor él igazán

Conor és Ally a dublini bringás aktivizmus két csúcsfigurája, mint ideiglenes éjszakai túravezetőink

A riksások hősök

A belvárosi Gallery Number One-ban épp Mikael, a Copenhagencyclechic.com bringás gurujának kiállítása volt látható. Aminek a polgármesteres megnyitójáról lekéstünk, így csak ablakon keresztül leshettük meg...

Úgyhogy drukkolok Dublinnak, hiszen az adottságok megvannak, a fejlesztések iránya jónak tűnik. Reméljük legközelebb még szebb bringás kultúrát látunk majd!